Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): A katolicizmus tágassága Henri de Lubac első műve, a Catholicisme szerint
32 Michael Figura váltott ki. Ezek közül kivételes figyelmet keltett az a „baráti vita”, amely a későbbi bíboros és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnöke, Walter Kasper püspök és Ratzinger bíboros között lezajlott. Kasper a részegyházak egyetemes Egyházzal szembeni elsőségét képviselte, Ratzinger ellenben az egyházatyák korából származó számos érvvel védelmezte az ecclesia universalis elsőségét az ecclesiae particular es ellenében.11 De Lubac ebben a vitában, mint már említettük, inkább a Hittani Kongregáció és a mostani pápa oldalán áll. Mindazonáltal világosan látja a különbséget az ószövetségi Izrael és az új, lelki Izrael között: „A krisztusi újdonság sokkal inkább átalakulás, mint teremtés” (C 34). c) De Lubac felhasználja a Mater Ecclesia képét, amely a katolikus egyháztan és mindenekelőtt a katolikus jámborság számára mindig is döntő fontossággal bírt. A második Vatikánum a Lumen gentium dogmatikus konstitúciót mariológiai fejezettel zárja le: „Isten anyjáról, a boldogságos Szűz Máriáról Krisztus és az Egyház misztériumában” (nyolcadik fejezet). A harmadik ülésszak végén, 1964. november 21-én, amikor a Lumen gentium is kihirdetésre került, VI. Pál az Egyház anyjává nyilvánította Máriát: „A Boldogságos Szűz tiszteletére és a mi vigaszunkra Máriát az Egyház, vagyis az egész keresztény nép, a hívek és pásztorok anyjává nyilvánítjuk, akik őt szeretett anyjuknak hívják. Ugyanakkor kívánjuk, hogy most az egész keresztény nép még nagyobb tiszteletet juttasson az Istenanyának ezen név alatt, s imádságában forduljon hozzá”.11 12 Az Egyház anya, mivel minden embert meghív, hogy a keresztség által új és örök életre szülje őt (vö. C 40). Amikor Pál a „fenti (ano) Jeruzsálemet” anyánknak nevezi (Gál 4,26), ezzel „nem csak valami jövőbelire vagy meny- nyei távolban lévőre [gondol], hanem őt [az anyát] sokkal inkább a földön, minden evangéliumot befogadó városban pillantja meg..(C 40). De Lubac számos Órigenésztől, Cipriántól, milevei Optatustól, Ágostontól, ruspei Fulgentiustól és arles-i Caesariustól vett idézettel mutatja be, hogy ezek az egyházatyák és ókeresztény teológusok miként ünnepelték Catho11 Vö. Kasper, W., Das Verhältnis von Universalkirche und Ortskirchen. Freundschaftliche Auseinandersetzung mit der Kritik von Joseph Kardinal Ratzinger, in Stimmen der Zeit 125 (2000), 793skk. Kasper püspök álláspontjának kifejtése során támaszkodik Henri de Lubac-ra: Les églises partículiéres dans l’Église universelle, Aubier Montaigne, Paris 1971. Ld. még Figura, M., Die Beziehung zwischen Universalkirche und Teilkirchen nach Henri de Lubac, in Communio (német kiadás) 30 (2000,468-483. 12 AAS 56 (1964), 1015.
