Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Guerriero, Elio - Török Csaba (ford.): Az Egyház katolicitása Hans Urs von Balthasar gondolkodásában
24 Elio Guerriero nyozzon és vezessen. ígérettel bír afelől, hogy a Szentlélek támogatni fogja, s ezáltal az egyházi szervezet fogyatkozhatatlanságot hordoz magában, amely hozzáköti őt Mesteréhez mindazon személyes gyarlóság ellenére, amiről magának Péternek a gyengesége is tanúskodik. Az, akire az ország kulcsait bízták, épp úgy a szeretetre nyert meghívást, mint az apostoli kollégium minden tagja. Jézus hármas kérdése, amellyel ahhoz az apostolhoz fordult, akire fel akarta építeni az Egyházát, magától értetődő bizonysága ennek: „Simon, János ha, jobban szeretsz engem, mint ezek?” Ezt követően arra hívja őt, hogy terjessze ki karjait, s engedje mástól felövezni magát, hogy így induljon el a krisztuskövetés útján egészen a keresztig. KÜLDETÉS ÉS SZERVEZET „A hit hírnökeinek küldetése abban áll, hogy az egész világba sugározniuk kell Istennek Krisztusban beteljesedett kiengesztelődését”,11 amire a kereszten került sor. Olyan történeti esemény ez, amelynek növekednie kell időben és térben. Innen ered a tanúságtétel dinamikus természete, de a szolgálat szervezetisége is, hogy lehetővé tegye Jézus jelenlétének az aktualitását. Az ige teljes hirdetése és a vacsora eseményének megjelenítése által Jézus újra és újra jelenvaló lesz, s tanítványai, mint az emmausziak, a Tibériás-taviak is, felismerhetik őt, s erőt nyernek a hirdetéshez és a tanúságtételhez. Itt találkozik a katolicitás vertikális és horizontális szintje, az istenszeretet és az emberszeretet parancsa keresztezik egymást, s kölcsönösen erőt nyernek egymásból. A keresztény tudatában van a bún jelenlétének még a keresztény közösségen belül is, ahogyan azt is tudja, hogy Isten egyedi személyként alkotta meg az embert, akit szabad akarattal ruházott fel. Az akaratoknak és a funkcióknak ez a sokfélesége is ránehezedett Krisztus keresztjére. Tér nyílik itt a többi szentség, de a katolikus sokféleség előtt is, amelynek szolgálatára rendeltettek a szentségek és a karizmák az Egyházban. A felszentelt pap arra nyer meghívást, hogy elevenen ügyeljen: érzékenynek kell mutatkoznia a Szentlélekre, aki a karizmákat adja, és engednie kell, hogy azok gazdag termékenysége kiterebélyesedjen. Ugyanakkor nem engedheti, hogy az erősebbek és jobban szervezettek kerüljenek az előtérbe anélkül, hogy közbenjárna a szegények és gyengék érdekében. A maguk részéről a hívek sem vonhatják ki magukat az engedelmesség törvénye alól. „Kétségtelen, hogy Isten 11 Cattolico, 58.
