Communio, 2012 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3-4. szám - Az Egyház katolicitása - Kasper, Walter - Török Csaba (ford.): A katolicitás mint krisztológiailag és penumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben
A katolicitás mint krisztológíailag és pneumatológiailag megalapozott egység... 13 Azt is mondhatnánk, hogy a katolikus Egyház ott van, ahol nem részevangéliumot és pártoskodó ideológiát, hanem minden korok és terek egész hitét a maga teljességében, megkurtítások nélkül hirdetik, ahol Jézus Krisztust minden nép körében és minden kultúrában minden embernek hirdetik, tekintet nélkül állapotukra, nemükre, etnikai hovatartozásukra és kultúrájukra, és ahol a krisztushit egészen át akarja járni az ember minden dimenzióját, ahol az egységen belül teret nyitnak a lehető legnagyobb sokféleség előtt, és ahol odahgyelők és tanulékonyak a Szentlélekkel szemben, úton a Jézus Krisztusban emberi alakban megjelent teljesség mind nagyobb- ja és mind újabbja felé. A katolicitás egészszerüséget, egyetemességet és teljességet jelent, s az ellentéte a bornírt szűklátókörűségnek és az elhatároló mentalitásnak. Nem statikus, hanem dinamikus valóság. Mégis bekövetkezhet a corruptio optimi pessima, a legjobbnak a legrosz- szabb megromlása. Az Egyház nyitott, egyetemes és egészszerű értelmezése nem gondolható el egy meghatározatlan általánosság és egy zavarba és meghatározatlanba szétfolyó nyitottság módjára. A katolicizmus nem jelenti a vallások és világnézetek szinkretizmusát, amelyben egymástól idegen s egymásnak ellentmondó elemek egy meghatározhatatlan vegyüléssé keverednek össze, és így elvész a keresztényinek minden egyértelműsége és megkülönböztetése. A katolicitás alapja és önazonossága Jézus Krisztusban van. A krisztoló- giai csoda, vagy másként: a krisztológiai paradoxon és botránykő (szkanda- lon) abban áll, hogy Isten, a mindent átható és meghaladó valóság, Jézus Krisztusban nem egy általánosan értett emberiséget vett fel, hanem „ezt” az embert, egy konkrét embert egy konkrét időben, konkrét térben, egy konkrét nép körében és egy konkrét kultúrában. Jézus Krisztus a concretum universale, a konkréttá vált egyetemes. Jézus Krisztushoz hasonlóan az Egyház katolicitása sem meghatározatlan, üres általánosság, hanem a térben és időben konkrét, látható, alakot öltő egyetemesség. Az Egyházban az üdvösség Jézus Krisztusban megjelent teljességének konkrét alakban kell jelen lennie. Vagyis konkrét alakú katolicitásról van szó.12 Ezért a katolicitáshoz hozzátartozik az elkötelezettség; a kötelezettség nélküliség ellentétét jelenti.13 12 Ehhez Id. Kasper, W., i.m. 144-148. 13 így mindenekelőtt Schlier, H., Das bleibend Katholische. Ein Versuch über ein Prinzip des Katholischen, in Das Ende der Zeit. Exegetische Aufsätze und Vorträge III, Herder, Freiburg i.Br. 1971, 297-320.