Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
82 Török Csaba együttvéve.90 Jele ez annak, hogy koinónia-communio vált az ökumenikus egyháztani párbeszéd kulcsfogalmává. A szemléletmód biblikus megalapozottsága az Ószövetségben a teremtett világ épségének, teljességének gondolatában és a berit, szövetség fogalmában lelhető fel.91 Isten és ember eme kivételes kapcsolatában a bűn okoz törést. A megváltói tett, Isten és ember kapcsolatának helyreállítása az üdvrendben Jézus Krisztus istenemberi személyéhez és küldetéséhez kapcsolódik, akinek halálában és feltámadásában, valamint a Szentlélek kiáradásában az emberek Istennel és egymással is közösségre léphetnek.92 Ebben a megközelítésben a többi jelentős bibliai kép - nyáj, ültetvény, épület, jegyesség stb. - mind-mind azt a valóságot akarja szimbolikusan kifejezni, amit a koinónia (közösen birtoklás, közösség) jelöl. Az Egyház mint közösség belső dinamikája mutatkozik meg abban is, hogy a hozzá kapcsolódó emberek élete átalakul, megosztják a közös hitet, s ez a hit gyümölcsöket terem bennük. így az Egyház képessé válik arra, hogy egybefogja az embereket, sőt az egész teremtést, és ezáltal az isteni üdvterv eszközévé váljon.93 Mint láthatjuk, az Egyház mint koinónia-communio gondolata jelentős teret nyert a protestáns teológiában, s ezt megerősítette az a tény is, hogy képes volt az ökumenikus egyháztani párbeszéd kulcsfogalmává válni. A Faith and Order bizottság dokumentuma is mutatja, hogy jelentős biblikus vizsgálódásokra került sor, amelyek során igyekeztek a közösség gondolatát közelíteni a kinyilatkoztatásban foglalt hitletéteményhez. A szentháromságos üdvrendi mozgás: közösség Isten és ember, ember és ember között helyes irányba mutat, mindazonáltal ezen a ponton mutatkozik meg a protestáns egyháztan communío-felfogásának jelentős deficitje: amikor az Egyház megvalósulásának, konkrét valóságának terén értelmezni kell a közösség gondolatát, nem tud túllépni a lutheri küszöbön. A communio mindig a szent személyek (sancti) közössége marad. Érdekes megfigyelni, hogy az így beálló hiánynak (kimondatlanul is) tudatára ébred a dokumentum, ám mivel az egyházi és az eucharisztikus közösség gondolata szétválasztva marad, forrásként és gyökérként nem tud rámutatni a szent dolgok közösségére (sánc- ta). Ezért kidolgoz egy másfajta „útvonalat”: Isten és ember közössége Krisztusban valósul meg (vö. solus Christus), ez a közösség a hit közösségét jelenti az Egyházban az emberek között (vö. solafides), akik az elnyert kegyelem révén közösségépítő és -fenntartó tetteket visznek végbe (vö. sola gratia), 90 NMCnr. 24-33. 91 NMCnr. 25. 92 NMCnr. 26.29. 93 NMCnr. 33.
