Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
80 Török Csaba K. Barth sajátos szempontból közelít a témához Christengemeinde und Bürgergemeinde című 1946-os írásában.82 Arra tesz kísérletet, hogy meghaladja az immár klasszikussá vált szembeállítást állam és egyház között.83 Abból indul ki, hogy mindkét valóság a közösségiség egy-egy formája, amely még kisebb emberi közösségekből áll össze (Gemeinschaft és Gemeinde). Mindkettő azért áll fenn, mert van valami, amiben a tagjaik osztoznak. A Christengemeinde esetében ez az egy hit, egy remény és egy szeretet (mint az Egyház lételve), a Bürgergemeinde esetében pedig az azonos területen élőknek az azonos törvények alá való rendeltsége. Ez utóbbi közösség spirituálisán semleges. A kettő közötti viszony a tágabb és a szűkebb közösségi szinté: a Bürgergemeinde hordozza a Christengemeindet, biztonságot és keretet nyújt neki; míg a Christengemeinde imádkozik a Bürgergemeindéén, ezáltal mintegy felelősséget vállal érte Isten előtt. A két Gemeinde között tehát egyfajta szolidaritás áll fenn, s ennek erőterében az Egyház akkor is be tudja tölteni tanúságtevői-igehirdetői küldetését, ha adott esetben nem nyer állami elismerést vagy támogatást. A communio-egyháztan a XX. század végén került a protestáns teológiában előtérbe, amikor az ökumenikus párbeszéd keretében az Egyházak Ökumenikus Tanácsának Faith and Order Bizottsága a spanyolországi Santiago de Compostelában tartotta ötödik világkonferenciáját, amely A koinóniafelé vezető út a hitben, az életben s a tanúságtételben címet viselte. Ezen az egyház- tani modellek közül a koinónia-gondolat vált vezérelvvé. A témával már az Egyházak Ökumenikus Tanácsának 1991-es Canberrái (Ausztrália) konferenciáján is foglalkoztak. Ezen világtalálkozó hittani-reflektív folytatásaként is felfoghatjuk a F&O ötödik világkonferenciáját. A koinónia-modell alkalmazása az ökumenikus párbeszédben semmi esetre sem jelenti a katolikus communio-egyháztan átvételét. A legkritikusabb pont az a kérdés, hogy az egyházi communio elválasztható-e az eucharisztikus communiótói, vagy sem, s e kettő milyen viszonyban áll egymással. A protestáns szemlélet egyfelől feltételezi az elválasztás lehetőségét (pl. a református és evangélikus egyházi közösségek között megvalósult az interkommunió, az úrvacsorái közösség, az egyházi közösség azonban nem született meg), másfelől pedig az úrvacsorái közösségben az egyházi communio megvalósításának nem a célját, hanem az eszközét látják. A katolikus állásfoglalás egyfelől nem választja szét az egyházi és az eucharisztikus communiót (a korábbiakban már kifejtett teológiai okok miatt), és ezzel összefüggésben ellenzi az eucharisztikus köBarth, K., Christengemeinde und Bürgergemeinde, Kohlhammer, Stuttgart 1946. 83 Vö. Rendtorff, T., art. Gemeinde, in HWPh 3, 239.
