Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
Az Egyház mint communio 69 ticipare és a coninquinare (ismét csak összhangban a koinónia görög jelentésével). Lucius Apuleius, a II. században élt bölcselő és ízisz-pap, az észak-afrikai Madaura városában tevékenykedett. Ő azt feltételezte, hogy az isteni és az emberi természet között semmilyen kommunikáció nem lehetséges. Ennek oka az isteni és az emberi természet közötti radikális különbözőségben keresendő. Nézetei - mint a korabeli platonikus áramlat kifejeződései - oly mértékben befolyásolták a közgondolkodást, hogy Szent Ágoston is reagált rájuk De civitate Dei című művében, ahol előbb leírta Apuleius álláspontját35, majd kifejtette, hogy az emberi véges nyomorúság és az isteni végtelen boldogság között valóban nehéz elképzelni puszta bölcselkedés révén a közvetítést.36 Mindazonáltal az emberré válás misztériumában megjelenik a közvetítő ( mediator) Isten és ember között, aki által az ember részt kaphat az isteni életből.37 Isten és ember közössége (communio) a Jézus Krisztusban mint közvetítőben (mediator) megvalósuló részesedés (participatio) révén lehetséges. Ez a gondolatiság szüli meg a keresztény teológia és lelkiség csodálatos világát, az Isten és az ember koinóniajának elképzelését. Már Lyoni Szent Iréneusz is szól arról, hogy az Egyházat nem más alkotja meg, hozza létre, mint az Atya és a Fiú ismerete, valamint a szentlelkes részesedés.38 Mint látható, az egyházi-keresztényi közösség alapja az a közösség, amely a részesedés révén Isten és ember között létrejön.39 Egyiptomi Makariosz szerint az emberi lélek igazi élete nem más, mint hogy titokzatos közösségre (müsztiké koinónia) lép Istennel.40 Ezt a közösséget a Szentlélek hozza létre. A földi élet során mindvégig beteljesületlen marad ez a közösség, azonban az eszkatologikus perspektívában, a halál utáni beteljesedés ígéretében elnyeri végső mértékét. Az embernek a szeretettől megsebzett lelke ugyanis vágyakozik a szellemi és misztikus egyesülésre (noété kai müsztiké szünouszia) Istennel, ami csakis a megszentelő közösség által lehetséges (en hagiaszmó koinónia).41 A görög atyák szentháromságtani eszmélkedéseiben is találkozunk a koinónia fogalmával. Athéni Athenagorasz szerint az Atya és a Fiú (mint az 35 Szent Ágoston, De civitate Dei, IX, 12. 36 A köztes lények mint teremtmények szintén tökéletlenek: az angyalokban véges boldogság, az ördögökben végtelen nyomorúság leledzik. 37 ................. beatus et beatificus Deus factus particeps humanitatis nostrae compendium praebuit participandae diuinitatis suae” - Szent Ágoston, De civitate Dei, IX, 15 (kiemelés tölünk - TCs). 38 Ld. Lyoni Iréneusz, Adv. Haer. II, 6,1; III, 11, 6. 39 Vö. Vanyó, L., Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe, 101. 40 Vő. Egyiptomi Makariosz, Horn. IV, 15 [PG 34,484], 41 Ld. Egyiptomi Makariosz, Epistola magna et perutilis [PG 34,415],
