Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Stubenrauch, Bertram - Seewald, Michael - Török Csaba (ford.): A Zsinat és az Egyház - Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához
A Zsinat és az Egyház 57 lemben szentségi konnotációval bírt. Évtizedekkel később került sor a fogalom kiterjesztésre: „A Zsinat számára a communio az a fogalom, amely egyszerre fejezi ki az embereknek Istennel való kegyelmi közösségét és az Istenhez tartozóknak egymással való közösségét”40. A kánonjog szempontjából érdekesnek mutatkozott az egyházi alkotmányjogi viták során a communio ecclesiarum-ról való beszéd. Maga a szókapcsolat egy (nem csak) kánonjogi- lag kezelhető neologizmust képez, „a tartalom szerint azonban” - írja Ay- mans - „a communio ecclesiarum sokféle módon tárgya a Zsinat leképezéseinek”41. A meghatározó támpont a LG 23-ban található, ahol azt olvassuk, hogy „az egy és egyetlen Katolikus Egyház” részegyházakból és részegyházakban áll fenn. Aymans ebben a megfogalmazásban „az Egyház alaki törvényét” látja, amely „zseniális egyszerűséggel és rövidséggel lett megfogalmazva”42. A (jelentéktelennek tűnő) ,,-ban” és ,,-ból” ragok a Zsinat által javasolt, megújított egyházkép belső és külső oldalát jelölik. Isten önközlésének misztériumteljes gyümölcseként a hitből fakadó közösség elrejtett lényének megfelelően „részegyházakban” valósul meg, amelyek a püspök vezetése alatt az egyetemes Egyház küldetését konkretizálják és szentségi szinten teszik hatékonnyá. Strukturálisan - vagyis kívülről szemlélve - a communio-fogalom azt mutatja fel, hogy az összegyház a megélt kapcsolatok társadalmilag s ezáltal jogilag megragadható szöveteként „részegyházakból” áll egybe; vagyis az egyetemes Egyház csak azért kel életre, mert léteznek a helyi egyházak. A külső és a belső szempont bár világosan elkülöníthető, azonban „mégsem állnak mindenféle összetartozás nélkül egymás mellett”; sokkal inkább annyira „egymásba” hatolnak, hogy a communio-gondolat egy egyoldalú értékelés esetén el is veszne.43 Ugyanis ha a ,,-ban” ragnak adnánk az elsőséget, akkor ennek folyományaképpen egy olyan rendszer állna elő, amely elismeri a helyi egyházak autokefáliáját. A mási eset - a ,,-ból” rag túlhangsúlyozása - pápai monarchiává alakítaná a világegyházat, amelynek a részegyházak csak fiókintézményei. Érthető, hogy ezek a megfontolások kikerülhetetlenül felvetik a püspöki kollegialitás és a pápai primátus viszonyának a kérdését. Ezen a téren a 40 Aymans, W., Die Kirche - Das Recht im Mysterium Kirche, in Handbuch des katholischen Kirchenrechts (szerk. Listl, J. és mások), Regensburg 19991, 11; vö. Uö., Die Communio Ecclesiarum als Gestaltgesetz der einen Kirche, in Archiv für katholisches Kirchenrecht 139 (1980), 70-75. 41 Aymans, W., Gliederungs- und Organisationsprinzipien, in Handbuch des katholischen Kirchenrechts (ld. 40. lábjegyzet), 315. 42 Aymans, W., Gliederungs- und Organisationsprinzipien (ld. 41. lábjegyzet), 316. 43 Aymans, W., Gliederungs- und Organisationsprinzipien (ld. 41. lábjegyzet), 317.
