Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Stubenrauch, Bertram - Seewald, Michael - Török Csaba (ford.): A Zsinat és az Egyház - Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához
44 Bertram Stubenrauch - Michael Seewald kumentumoknak az olvasásában, hanem az őket értelmező és továbbíró szisztematikus felvetéseknek az értékelése terén is segítséget nyújthat. Ha tehát a recepció egyes szempontjait akarjuk leírni, akkor ezzel máris egy- háztani tevékenységet végzünk. AZ EGYHÁZ A ZSINAT ELŐTT Amikor a késő középkorban a teológia elkezdte az egyházi létezés addig előfeltételezett, ám tulajdonképpen még nem reflektált alapvető építőköveit szisztematikus szinten megvitatni, egy erőteljes jogi tendencia kezdett érvényesülni: úgy tűnt, a jog és annak definiáló pontossága révén lehet a legjobban kifejezni, hogy milyen legyen, és miként működjön az Egyház. Erről meg volt győződve például a kontroverziák terén járatos és antikonciliarista spanyol teológus, Juan de Torquemada (+1468). Lehetőleg tömör, a gyakorlati szinten is működőképes egyháztant keresett, s ezért a Krisztus egyetlen testére vonatkozó páli tanítást univok módon értelmezte kora jogfelfogásával, s a pápában a látható, megkérdőjelezhetetlen főt látta. A szigorú hierarchikus rendben felépülő testület causa instrumentalis-át pedig Jézus Krisztusban lelte fel.2 A XIX. században ez a gondolat egybefonódott a socie- tas perfecta fogalmával, amely legalábbis a II. Vatikáni Zsinat előestéjéig sok katolikus egyházérzetét meghatározta. Az Egyház úgy jelent meg, mint egy önellátó módon önmagában fennálló társadalmi intézmény, amelyben az isteni rendelés okán (és így függetlenül az állami főhatalomtól és az adott kor konstellációitól) minden eszköz megvolt, hogy a híveket biztonsággal elvezesse a földin át a mennyei életre.3 Ez a felfogás belső és külső zártságot, s ezzel együtt egyfajta harciasságot kölcsönzött az Egyháznak; így hát a „bástyák ledöntésére” (H. U. von Balthasar) nem csak a katolicizmustól távol állók éreztek indítást. A tény, hogy az egyértelműség és a világosság keresése mellett fennállt annak igénye is, hogy az Egyházat lelkileg, vagyis a lelki adás és kapás ele2Vö. a következő skolasztikus tanulmánnyal: Stockmann, J. F. R., Joannis de Turrecremata O.P. vitám eiusque doctrinam de corpore Christi mystico scholasticorum medioaevalium traditione illustratam et explicatam, Freiburg i. Ue. 1951. Az univok értelmezés problémájához ld. Con- GAR, Y., Die Lehre von der Kirche von Augustinus bis zum Abendländischen Schisma (Handbuch der Do^mengeschichte 111. 3c), Freiburg i. Br. 1971, 30-35. A gondolat történeti fejlődéséről ld. Granfield, P., The Church as societas perfecta int he Schemata of Vatican I, in Church History 48 (1979), 107-118; a fogalom későbbi sorsáról ld. Uö., Aufkommen und Verschwinden des Begriffs «societas perfecta», in Conälium 18 (1982), 460-464.
