Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): Az újkor filozófiai egyházmodelljei
38 Peter Henrid alapulhat], mely meggyőzés végett mindenkivel közölhető”. „Egyedül az emberi természet különleges gyengesége bűnös abban, hogy ama tiszta hitre soha nem lehet érdeme szerint számítani, azaz nem lehet egyedül rá egyházat alapozni” (B 145)31. Az egyházalapítás ezért mindig előfeltételez egy történelmileg megvalósult kinyilatkoztatásba vetett „történelmi hitet”, amelynek meg kellett mutatnia az emberek számára, hogy milyen istenszolgálat kedves az Isten előtt, és amelyet a legalkalmasabb módon egy szent könyv által lehet áthagyományozni. Ezen a helyen, akár csak Kant szinte összes többi írásában is, feltör az ér- telmesség igénye és a tapasztalati valóság közötti szakadék. Kant ezen a helyen úgy veri ezt vissza, hogy megkülönbözteti a „tiszta vallási hitet” és a „statutarikus egyházi hitet”. Eszmefuttatása hátralévő részét, a mű jó felét az ezen két hitforma között feszülő ellentétnek szenteli. Egyrészt felvilágosult filozófusként polemizál a fennálló egyházakkal és vallási közösségekkel, valamint azok „hamis szolgálatával” (B 225)32, másrészt arra hív fel, hogy az egyházi hitet hozzuk a lehető legközelebb a vallási hithez, vagyis a kanti, az autonóm értelemre alapozott erkölcshöz. A szentírás-értelmezés alapelve ezért itt is, akár csak Locke-nál (még ha más megalapozással is) az emberi értelem. És mivel az egyházi hit lényege szerint történeti, a vallás- és egyház- történetet (akárcsak Lessingnél) úgy kell szemlélnünk, mint a korábbi elve- szettségből az értelemre való áttörést (B 183-206)33. Akármennyire is elgondolkodtató, mégis úgy tűnik, hogy az egyház szükségességének kanti megfogalmazása nem váltott ki nagy hatást. Kant elgondolásai inkább ott élnek tovább, ahol az Egyházat mindenekelőtt erkölcsi intézménynek tekintik, amelynek az a feladata, hogy támogassa az etikai normák társadalmi megtartását. Korunkban sajnálatos módon Kant felvilágosodás-korabeli egyházkritikai toposzai vannak továbbra is jelen: a „despotikus ortodoxia” (B 153)34 „lelkiismereti kényszere” (B 201)33 a „statutarikus hittételek vallásával, az egyházi obszervancia és fegyelem betartásával” Kant, I., A vallás a puszta ész határain belül, III.1.5, p. 79, Kant már kevéssel előbb is drasztikusan kifejezésre juttatta szekpszisét: „De hogyan is várhatnók, hogy egy ilyen görcsös fából valami teljesen egyeneset lehessen faragni?” - Kant, I., A vallás a puszta ész határain belül, III. 1.4, p. 77. 32 Az eredeti szövegben „Afterdienst”, „cultus spurius” szerepel: „Hamis szolgálaton (cultus spurius) azt értem, ha rábeszélnek arra, hogy olyan cselekedetekkel szolgáljunk valakit, melyek semmissé teszik ez illető eredeti szándékát” - Kant, I., A vallás a puszta ész határain belül, IV. bevezetés, p. 99. 33 Kant, I., A vallás a puszta ész határain belül, III.2 („Történelmi elképzelés a jó princípium földi uralmának fokozatos megalapításáról”), p. 89-94. 34 Kant, I., A vallás a puszta ész határain belül, III. 1.5, p. 82. 35 Kant, I., A vallás a puszta ész határain belül, III.2, p. 92.
