Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): Az újkor filozófiai egyházmodelljei

Az újkor filozófiai egyházmo delijei 31 telmi-kritikai szentírás-értelmezése révén, hogy az Ószövetség szeme előtt semmi más nem lebegett, csakis egy zsidó állam.5 Innen kiindulva jut el „az Egyház szó jelentéséig a Szentírásban”. Az Egyházat (eKKÄ,er|aia) etimoló- giailag a következőképpen definiálja: „a keresztény hitet valló emberek egy olyan közössége, amely egy uralkodó személyében egyesül, akinek a paran­csára egybegyűlnek, és akinek az engedélye nélkül nem gyűlhetnek össze”6. Ez az uralkodó a társadalmi szerződés által felhatalmazott uralkodó, mivel testi természete szerint minden hívő ennek az államtestnek a tagja. „És ezért egy Egyház (...) ugyanaz, mint az állami közösség, amely keresztényekből áll, és ahogy azt államnak hívják, mivel alattvalói emberek, úgy ezt Egyház­nak nevezik, mert alattvalói keresztények”. Ez megfelel az anglikán egyház­felfogásnak; ám mégis egy redukálhatatlan egyházi pluralizmus jelenik így meg, mivel minden államnak megvan a maga egyháza. Ebből kifolyólag „nincs az földön egy egyetemes egyház (...), amely iránt minden keresztény engedelmességre lenne kötelezve” (uo.). Hobbes ezáltal ugyan legitimálja az Egyházi Államot élén a pápával mint világi uralkodóval; ám ugyanakkor még határozottabban visszautasítja a pápa egyetemes egyházfőségre irányu­ló igényét. A Leviatánban Hobbes csak egyetlen szerzővel kel csatára, még­pedig Bellarmin Róberttel, akinek a pápaságra vonatkozó tanítását megkí­sérli pontról pontra megcáfolni.7 Akárcsak egykor a pogány királyok, úgy a keresztény uralkodó is hivatala okán pásztora a népének. Ez a pásztori szolgálat egy keresztény államban mindenekelőtt abban a felhatalmazásban áll, hogy a Szentírást kötelező ér­vénnyel értelmezze, és a szentírási kánont meghatározza, valamint a Szent­írásban található magatartási szabályokat formálisan törvényerőre emelje. Bár az összes többi egyházi instancia (püspökök, papok) rendelkezik egyfaj­ta tanítási megbízással és szentírás-értelmezési jogkörrel, mivel ebben áll az Egyház lényege, mégis egyedül az uralkodónak van meg a hatalma arra, hogy az értelmezését keresztül is tudja vinni; ezért csakis ez az értelmezés bír kötelező érvénnyel. Az alávetett egyházi instanciák jogköre, akárcsak az uralkodó hatalma, nem Isten kegyelméből való; ez az alattvalók szerződési akaratából származik. Ennek megerősítésére Hobbes Mátyás apostol meg­választására, valamint Pál és Barnabás kiküldésére hivatkozik, hisz mind­két esemény a közösség által történt (Apóséi 1,15-26; 11,29-30; 13,2-3). 5 Hobbes, Th., Leviathán, III, 35 és III, 40. 6 Hobbes, Th., Leviathán, III, 39. 7 Ez a legalaposabban kifejtett fejezet: Hobbes, Th., Leviathán, III, 42 („Az egyházi hatalom­ról”). Hobbes még egyszer, a tisztítótűz kapcsán kezd vitába Bellarminnal: IV, 44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom