Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): Az újkor filozófiai egyházmodelljei
Az újkor filozófiai egyházmo delijei 31 telmi-kritikai szentírás-értelmezése révén, hogy az Ószövetség szeme előtt semmi más nem lebegett, csakis egy zsidó állam.5 Innen kiindulva jut el „az Egyház szó jelentéséig a Szentírásban”. Az Egyházat (eKKÄ,er|aia) etimoló- giailag a következőképpen definiálja: „a keresztény hitet valló emberek egy olyan közössége, amely egy uralkodó személyében egyesül, akinek a parancsára egybegyűlnek, és akinek az engedélye nélkül nem gyűlhetnek össze”6. Ez az uralkodó a társadalmi szerződés által felhatalmazott uralkodó, mivel testi természete szerint minden hívő ennek az államtestnek a tagja. „És ezért egy Egyház (...) ugyanaz, mint az állami közösség, amely keresztényekből áll, és ahogy azt államnak hívják, mivel alattvalói emberek, úgy ezt Egyháznak nevezik, mert alattvalói keresztények”. Ez megfelel az anglikán egyházfelfogásnak; ám mégis egy redukálhatatlan egyházi pluralizmus jelenik így meg, mivel minden államnak megvan a maga egyháza. Ebből kifolyólag „nincs az földön egy egyetemes egyház (...), amely iránt minden keresztény engedelmességre lenne kötelezve” (uo.). Hobbes ezáltal ugyan legitimálja az Egyházi Államot élén a pápával mint világi uralkodóval; ám ugyanakkor még határozottabban visszautasítja a pápa egyetemes egyházfőségre irányuló igényét. A Leviatánban Hobbes csak egyetlen szerzővel kel csatára, mégpedig Bellarmin Róberttel, akinek a pápaságra vonatkozó tanítását megkísérli pontról pontra megcáfolni.7 Akárcsak egykor a pogány királyok, úgy a keresztény uralkodó is hivatala okán pásztora a népének. Ez a pásztori szolgálat egy keresztény államban mindenekelőtt abban a felhatalmazásban áll, hogy a Szentírást kötelező érvénnyel értelmezze, és a szentírási kánont meghatározza, valamint a Szentírásban található magatartási szabályokat formálisan törvényerőre emelje. Bár az összes többi egyházi instancia (püspökök, papok) rendelkezik egyfajta tanítási megbízással és szentírás-értelmezési jogkörrel, mivel ebben áll az Egyház lényege, mégis egyedül az uralkodónak van meg a hatalma arra, hogy az értelmezését keresztül is tudja vinni; ezért csakis ez az értelmezés bír kötelező érvénnyel. Az alávetett egyházi instanciák jogköre, akárcsak az uralkodó hatalma, nem Isten kegyelméből való; ez az alattvalók szerződési akaratából származik. Ennek megerősítésére Hobbes Mátyás apostol megválasztására, valamint Pál és Barnabás kiküldésére hivatkozik, hisz mindkét esemény a közösség által történt (Apóséi 1,15-26; 11,29-30; 13,2-3). 5 Hobbes, Th., Leviathán, III, 35 és III, 40. 6 Hobbes, Th., Leviathán, III, 39. 7 Ez a legalaposabban kifejtett fejezet: Hobbes, Th., Leviathán, III, 42 („Az egyházi hatalomról”). Hobbes még egyszer, a tisztítótűz kapcsán kezd vitába Bellarminnal: IV, 44.
