Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): Fő és test, egy Krisztus - Eucharisztia és Egyház
24 Michael Figura lók, amikor a Cönákulumban engedelmeskedtek Jézus meghívásának - «Vegyétek és egyétek... Igyatok belőle mindnyájan...» (Mt 26,26-27) első alkalommal léptek szentségi közösségre Ővele. Attól a perctől kezdve egészen az idők végezetéig az Istennek értünk föláldozott Fiával való szentségi közösség által épül fel az Egyház” (nr. 21). A keresztség, amely megszabadítja a keresztelendőt Ádám ősbűnétől, a keresztény életnek és egyszersmind az Eucharisztia befogadásának is a kapuja. Az eucharisztikus áldozatban való részesedés és a szentáldozás által mindannyiszor tápláljuk és erősítjük a keresztségben megkezdett közösséget Jézus Krisztussal és misztikus testével, az Egyházzal. Az Eucharisztia a kölcsönös egymásban lakozás szentsége: Jézus Krisztus teste és vére szentségi ételének színe alatt az áldozó szívében marad, az áldozó pedig Jézus Krisztusban. Erre utalnak a János evangélium immanenciára utaló kifejezései: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne” (Jn 6,56). Az enciklika utal arra, hogy a szentáldozás által egyszersmind az Egyház is megerősödik Krisztus testeként való egységében (vö. nr. 23). Az Eucharisztia és az Egyház közötti szoros kapcsolat miatt az enciklika átviszi az Egyháznak a 381-es hitvallásban szereplő négy jegyét az eucharisztikus titokra is. „Egy és katolikus az Eucharisztia is. Szent is, sőt a Legszentebb Szentség. De most elsősorban apostoli természetére szeretnénk irányítani a figyelmünket” (nr. 26). Ez több szempontból is megmutatkozik. Az enciklika kifejezésre juttatja: „Az Egyház az apostolok cselekvésével összhangban és az Úr parancsainak engedelmeskedve ünnepli az Eucharisztiát a századok folyamán”. Ugyanis az Egyház apostolisága azt jelenti, hogy megőrzi a pápa és a pápával mint Péter-utóddal egységben lévő, s az ő vezetése alatt álló püspöki kollégium szolgálata révén a „depositum fidei”-t (a hitletéte- ményt): „Ebben a második értelemben is apostoli az Eucharisztia, mert az apostolok hite szerint kerül megünneplésre” (nr. 27). Az Eucharisztia apostolisága a felszentelt papság szükségességét is jelenti ahhoz, hogy érvényesen sor kerülhessen az eucharisztikus ünneplésre (vö. 28). A felszentelt pap „in persona Christi” cselekszik. II. János Pál utal arra, hogy ő ezalatt a teológiai kijelentés alatt többet ért, mint hogy „Krisztus nevében” vagy „Krisztus helyett”. „A fölszentelt szolga ajándék, akit az apostolok koráig visszamenő püspöki folytonosság révén kap a közösség. Az egyházi rend szentsége által állítja a püspök az új papot, és átadja neki az Eucharisztia átváltoztatásának hatalmát” (nr. 29). Az Eucharisztia ünneplése soha sem pusztán az azt ünneplő plébánia beteljesülése, hanem mindannyiszor a részegyházak (egyházmegyék) nagy közösségébe és ez egyetemes Egyházba, sőt egyenesen a mennyei liturgiába kapcsolja be a plébániai közösséget (vö. nr. 39).
