Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): Fő és test, egy Krisztus - Eucharisztia és Egyház

18 Michael Figura resztény ókor gondolkodásában. Eszerint az Eucharisztia úgy viszonyul az Egyházhoz, mint az ok az okozathoz, az eszköz a célhoz és mint a jel a való­sághoz.6 Utal a két X-XI. századi eucharisztikus vitára, amelyek leginkább Paschasius Radbertus és Rathramnus (első eucharisztikus vita), valamint Berengár és Tours-i Lanfrank (második eucharisztikus vita)7 között zajlottak le, s a corpus verum-ról a corpus mysticum-ra való fogalmi eltolódásra vonat­koztak. Míg az egyházatyák és a kora-középkori teológia számára az Egyház Krisztus igazi teste (verum corpus Christi), addig az Eucharisztiát - a szentsé­gi test minden valóságossága mellett - mégis gyakran Krisztus misztikus testének (mysticum Christi corpus et sanguis) nevezték. Emögött az ókeresz­tény egyház misztikus nyelvezete bújik meg: „Úgy a görög, mint a latin, úgy a liturgikus, mint a teológiai keresztény hagyományban mindazt, ami az ol­tár misztériumával van kapcsolatban, igen gyakran és mondhatni látatlan­ban a «misztikus» fogalmával jelölték. Semmi sem természetesebb ezért an­nál [...], hogy Krisztus eucharisztikusán jelenvaló testét «misztikusnak» nevezték [...]. A hagyomány arra utal, hogy Krisztus teste «misztikus sza­vak», «misztikus áldások» révén vált jelenvalóvá az oltáron; ezeket «miszti­kus jelek» és «misztikus cselekvések» övezték, amelyeket a pap a víz és a bor «misztikus kehelyben» való «misztikus vegyítésével» vitt végbe.. ,”8 9. A fent nevezett fogalmi eltolódás az új-platonikus képelméletnek (imago, figura) a verifas-hoz, vagyis a dologhoz magához való, az eucharisztikus vi­ták idején még nem tisztázott viszonyával kezdődött. Ebben a szövegkör­nyezetben lett az Eucharisztia lassan a corpus verum-má, mivel a corpus mysticum-ként való megjelölése jelenthette volna az emberré lett, keresztre feszített, feltámadt és felmagasztaltatott Úr testeként való valóságosságának meggyengítését. Imádjuk az Eucharisztiát: Ave, verum corpus, natum de Maria Virgine. Hisszük az Egyházat (credo Ecclesiam) mint Krisztus misztikus testét. De Lubac rámutat, hogy ez az átmenet oly gyorsan játszódott le az atyák­nál, hogy amikor „a «Krisztus teste» kifejezés minden további magyarázat nélkül fordul elő, gyakran nem az Eucharisztiáról, hanem az Egyházról van 6 Vő. Lubac, H. de., Corpus Mysticum, 23 (idézve H. U. von Balthasar német fordítása alapján: Corpus Mysticum. Kirche und Eucharistie im Mittelalter. Eine historische Studie, Einsiedeln 1969, 25). 7 Mindkét eucharisztikus vita kapcsán ld. a következő rövid összefoglalást: Neunheuser, B., Eucharistie im Mittelalter und Neuzeit (Handbuch der Dogmengeschichte IV, 4b), Freiburg i. Br. 1963, 11-24. 8 Lubac, H. de., Corpus Mysticum, 47k (német kiadás: 51k). 9Uo. 23 (német kiadás: 25).

Next

/
Oldalképek
Tartalom