Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
86 Puskás Attila kevésbé lehet szó arról, hogy ekkor fogadná őt Fiává az Atya - de ekkor nyeri el a Lélektől azt az indítást, hogy az Atya akaratának megfelelően a szolga alakjában elkezdje küldetésének intenzív teljesítését. Congar így fogalmaz a Szentlélekről írt nagy monográfiájában: Jézusra vonatkozóan elkerülünk mindenfajta adopcionizmust. Felfogásunk szerint ő Isten Fia ontológiailag az unió hypostatica révén fogantatásától kezdve, és ugyancsak a fogantatásától a Lélek temploma, aki megszentelte őt emberségében. Ám mivel az üdvösség történet egymást követő mozzanatait és szakaszait tiszteletben akarjuk tartani és az Újszövetség szövegeinek teljes realizmust kívánunk tulajdonítani, azon iparkodunk, hogy Jézusban a Lélek hatékony ereje (virtus) aktualizálódásának két mozzanatát lássuk, először a megkeresztelkedés mozzanatában, majd a feltámadásban-felmagasztalás- ban, amennyiben őt Isten Messiássá-Üdvözítővé, majd Úrrá tette (nem csak nyilvánította).”41 Ebben a szellemben értelmezik Jézus Lélekkel való felkenését M. Bordoni, L. Ladaria, J. Ratzinger, F. Lambiasi. Valójában Mühlentől sem idegen a gondolat, hiszen egyfelől a Szentlélek kegyelmének, kenetének történetéről beszél Jézus életében, másfelől Jézus feltámadására-felma- gasztalására vonatkozóan egyértelműen állítja, hogy benne Jézus embersége számára a Szentlélek kegyelmének új hatása valósult meg. Innét már csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy ehhez hasonlóan a Lélek erejének új aktua- lizálódását a megkeresztelkedésre is kiterjessze. Balthasarnál szintén megvannak egy ilyen irányultságú értelmezés kiindulópontjai, bár nem fordít figyelmet arra, hogy a keresztség jelentőségére ebből a szempontból reflektáljon. 2.3 A filioque kérdése Azt a kérdést, hogy a Fiúnak van-e, s ha igen pontosan mi a szerepe a Lélek Atyától való örök származásában, a nyugati és a keleti teológia különbözőképpen válaszolja meg, s ez a különbség több mint ezer éve hol erősebben, hol kevésbé megterheli a katolikus és az ortodox egyház kapcsolatát. A latin teológia Krisztus és a Szentlélek viszonyát főként a János-evangélium és a páli levelek tanúsága, valamint a személyi sajátosságoknak a relációkra építkező meghatározása alapján állítja, hogy a Fiú az Atyával együtt, tőle meg- ajándékozottan és vele közösségben forrása a Lélek eredésének. A keleti teológia a szinoptikus evangéliumok, a Jn 15,26 valamint a személyi sajátosságoknak az eredések felőli értelmezése miatt elutasítja a filioquét; vagy 41 Congar, Y., Credo nello Spirito Santo, 611.
