Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Noronha Galvao, Henrique de - Török Csaba (ford.): Az Egyház misztériuma Joseph Ratzinger teológiájában

Az Egyház misztériuma Joseph R atzinger teológiájában 11 háznak ez az egyetemes küldetése abban nyeri el megalapozását, hogy Jézus a maga küldetését lényegileg a sokak helyébe való lépésben látta. így a Mk 10,45-ben: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért”. Az Utolsó Vacsoránál pedig, a Mk 14,24-ben: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kion- tattatik”. Egy Ágostontól vett idézet kapcsán Ratzinger megjegyzi, hogy az Egyház legmélyebb lényege abban áll, hogy Krisztussal együtt „Christus tó- tus”, Fő és test legyen. Ahogyan Krisztus küldetésének lényegéhez tartozik, hogy helyettesként álljon minden emberért, úgy ez az Egyház lényegére is igaz. Ez pedig abban ragadható meg, hogy minden ember számára rendel­kezésre áll: „Az Egyház lényege épp ez: «valakiért lenni»”9. Ha az Egyház lényege szerint nem önmagáért, hanem másokért van - nem másokkal szemben elzárt, hanem mások felé nyitott valóság -, akkor lényege szerint missziós jellegűnek kell lennie. A misszió a „másokért való létnek” a kifejeződése, ami már Jézus Krisztus létezését is jellemezte, és ami­nek ugyanígy szükségszerűen jellemeznie kell az egész Krisztust, az Egyházat. Mint Ratzinger megjegyzi, ebből kifolyólag a misszió szükségessége nem csak az Egyháznak minden ember üdvösségéért kapott feladatából adódik; hanem egyenesen az Egyház lényegében benne foglalt értelemből. Az Egyház a misszió által jeleníti meg nyitottságát és tartós elkötelezettségét a világért. Az Egyháznak ez az emberekért való helyettesi szolgálata két dimenzió­ban bontakozik ki: egy belsőben és egy külsőben. Az Egyháznak bensejében mindig újra meg kell valósítania az agapénak, az önzetlen szeretetnek az üd­vös erejét. Jézus ebben a szeretetben mutatta fel a világ igazi életét. A Szent­lélek hatékonysága okán - aki „ott fúj, ahol akar” (Jn 3,8) - ezt az agapét azonban fellelhetjük az Egyházon kívül is. Az Egyház sajátos vonása ellen­ben abban áll, hogy láthatóvá teszi az agapét a világ előtt. A kegyelem elrej­tett ereje mindenhol hatékonnyá tud válni, és meg is teszi ezt. Működésének mégsem kell azonban egyes emberekre korlátozódnia, látható jelként fel kell azt mutatni a világ és a történelem előtt. Tulajdonképpen az elrejtettnek ez a nyilvános megjelenítése az Egyház ügye. Az Egyház az agapé látható alakja, nyilvános megjelenítése. Jellé kell válnia, olyan jellé, amely forrása is annak, amit jelöl. Az Egyház az, amit felmutat, és azt mutatja fel, ami. Az Egyház a jel, amelyben az összes többi jel, amelyből áll, bele van foglalva. Ratzinger szerint a Notae Ecclesiae-nél (egy, szent, katolikus és apostoli) inkább jelenti az Egyház jelfunkciója (amely a láthatóból a láthatatlanra utal) azt a megha­tározó helyet, ahol a világ lényege szerint értheti meg az Egyházat. 9 LThK2 6,180.

Next

/
Oldalképek
Tartalom