Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Hilaire, Yves-Marie - Török József (ford.): Naprakész társadalmi tanítás
Naprakész társadalmi tanítás 89 megnyilatkozás a nemzetközi pénzügyi rendszer mélyreható reformját javasolja új megállapodás formájában, hogy a szegényebb országok igényeihez jobban illeszkedjék: „a gazdaság és a pénzügyek etikai dimenziója nem valamijárulékos, hanem lényegi elem.” Szem elől veszítették az illetékesek a pénzügy igazi természetét, feladatát: „a valós gazdaságot részesítse előnyben, a jólétet, az ember, minden ember fejlődését.” Itt az idő megerősíteni a pénzügyi rendszer felügyeletének és átláthatóságának „együttes felülvizsgálatát.” Lehetséges „a megosztott felelősség és szuverenitás” megoldásainak alkalmazása, amint az európai integráció története bizonyítja, adott esetekből kiindulva, a közös értékekre alapozott prosperitás és béke keretein belül. XVI. Benedek 2008-ban a római kúriához intézett karácsonyi jókívánságai során emlékeztetett, hogy „a föld nemcsak a mi tulajdonunk, amelyet saját érdekeink és igényeink szerint kiaknázhatunk”, de a Teremtő az embernek, mint „a teremtés adminisztrátorának” szabályokat is adott. A pápa olyan „humán ökológia” kidolgozására szólított fel, amely a valamennyi ember számára érvényes „természetjogot” figyelembe veszi. Végül a 2009. január 1-jei béke-világnap számára megfogalmazott üzenetben - melyet 2008. december 11-én tettek közzé - XVI. Benedek a világban pusztító szegénység gócait és okait nevén nevezte: a legszegényebbeket sújtó élemiszer-válság nem a források elégtelenségéből fakad, hanem a spekulációból. Egyfajta világkormányzat, „amely mindenki érdekét figyelembe veszi, nevezetesen a legszegényebb országokét”, szükségessé vált. A jelenlegi pénzügyi rendszer „nagyon rövid távú logikával törekszik a pénzügyi aktivitások értékének növelésére”. Márpedig a pénzügynek „a híd szerepét kellene játszania a jelen és a jövő között, hogy a munka és a termelés új lehetőségeinek megteremtését támogassa hosszú távon.” Több mint egy évszázada, a Katolikus Egyház küzdelmet folytat a szakemberek, a gondolkodók, a gyakorlat megvalósítói segítségével kidolgozott társadalmi tanítás elterjesztéséért. Javaslatai széles körben meghallgatásra találtak: a személyek és közvetítő intézmények szabadsága az államokkal szemben, a társulási lehetőségek fontossága, a szubszidiaritás, a decentralizáció alapelvei, az államok szociális felelőssége, nevezetesen a törvényhozáson keresztül. A XX. század második felében Európa, szem előtt tartva a keresztények és a nem hívők által közösen elfogadott alapelveket, fölépítette önmagát. Bárcsak az egész világ tudna ebből ihletet meríteni a mérhetetlen egyenlőtlenségek felszámolásához, amelyek ma arcát rúttá teszik. Fordította: Tűrök József
