Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
Közjó vagy közérdek? 69 nyugodhat (az egyedinek az egészre, az egyénnek az egyetemes közjóra kell irányulnia). A jogi alapelvek a lételméletiekből vezetendők le. Gyökeres változás akkor állt be, amikor a közjó fogalma kizárólagosan jogi megalapozottságúvá vált. A neves tudós, H. Grotius elválasztotta a lex naturális-1 (természeti törvény) a lex aetemátói (örök, isteni törvény), így persze az igazságosság és a közjó is újfajta megalapozást nyert: e fogalmak az ember társadalmi életének önmagából fakadó rendjét és harmóniáját hivatottak kifejezésre juttatni.24 A közjóban az embernek a társadalom utáni vágya (appetitus societatis) találkozik a józan ész által szabott renddel (dicta- tum rectae rationis). Úgy is megfogalmazhatnánk ezt, hogy a közjó ott valósul meg, ahol az emberben megvan az egyéni készség és elkötelezettség, hogy a társadalomban erkölcsösen (azaz: a józan ész rendjének megfelelően) éljen. A felvilágosodás korának állam- és társadalomelméletei ezt az utat követték: az emberben természeténél fogva meglévő társadalomra törekvés ésszerű rendbe terelése a közjó. Az angol nyelvű irodalomban megjelent a „civil sovereignty" (vagy: „civil society”) gondolata. R. Cudworth így ír: „Ezért a tudatnak önmagában véve nem egyéni és részleges, hanem nyilvános és közös természete van, [ami abban nyilvánul meg, hogy] amikor az saját önző javunkkal és egyéni hasznunkkal ütközik, akkor is az isteni törvényeket, a pártatlan igazságosságot, az egyenlőséget és az egész javát tartja tiszteletben.”25 A közjó tehát az egyéni érdek és haszon közösségnek való alávetését foglalja magában. Az isteni törvényekre való hivatkozás itt már egészen mellékessé válik. Ebben a keretben a kereszténység úgy jelenik meg, mint a közjó előmozdítója, az isteni szeretet által a felebaráti szeretet megalapozója (vö. Th. Bűmet26 és R. Cumberland27 munkássága). A társadalmi ösztön, a jogi szemlélet mellett más gondolkodók a „moral sense"-ből (erkölcsi érzék) kiindulva igyekeztek megalapozni a közjó gondolatát. Az egyéni vágyaknak az erkölcsi érzék szerint önmagukban (tehát a társadalmiság aspektusa nélkül) is egyensúlyra kell jutniuk, mivel csak így leszünk boldogok. Ha pedig az ember boldogabbá lesz, akkor boldogabb lesz a társadalom is: Fr. Hutcheson szerint a jó társadalom a „gratest happiness of the greatest number” - a legtöbbek legnagyobb boldogsága.28 24 De jure belli et pads, passim. Cudworth, R, The True Intellectual System of the Universe, London 1678 (újranyomás: 1964), 898. Idézi: HWPh 3, col. 251. 26 De fide et officiis Christianorum, London 1727. De legibus naturae, London 1672. 28 Ld. HWPh 3, col. 252.
