Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Tück, Jan-Heiner - Török Csaba (ford.): Bíró és üdvözítő: eszkatoligikus megközelítés
4 Jan-Heiner Tück EGY ELFOJTOTT TÉMA VISSZATÉRÉSE Mihelyst a Krisztus által végbevitt ítéletről szólunk, szükségszerűen képekbe ütközünk. Az elmúlt évszázadok során a nyugati gondolkodásban egyfajta dualista elképzelés jellemezte az ítélet képi ábrázolását: Jézus Krisztus a magasságokban trónol mint bíró és diadalmas vezér, lábainál és jobbján a kiválasztottak, akik az örök életre nyertek meghívást, sokszor viruló ifjú testi formában ábrázolják őket; balján pedig az elkárhozottak eltorzult arcokkal és meggyötört testtel. Nyilvánvalóan a testek kontrasztos színrevitele hivatott arra, hogy kinyilvánítsa, milyen jutalom vár azokra, akik erényesen élnek, és a gyötrelmeknek mily palettája várja a bűnökkel teljes életeket1. Ezen képi ábrázolási programoknak a katekézis során való erkölcsi eszközzé tétele a felelős részben azért, hogy - a ’60-as évek végétől kezdve - a hívők visszautasították az ítélet témájával való szembenézést. Túl gyakran használták a lelkipásztorkodás és a hitoktatás során ezt a jutalmazás és büntetés kettősségén alapuló logikát úgy, ahogyan az szinte minden árnyalás nélkül megmutatkozott az ítélet képi ábrázolásain. így végül mumus és fenyegetés lett az ítéletből. Arra helyezték a hangsúlyt, hogy mindazokat, akik nem engedelmeskednek az Egyház parancsainak és nem követik tanítását, keményen meg fogják ítélni; Isten pedig, akinek semmi sem kerüli el a figyelmét, és aki mindent feljegyez, végül napvilágra hozza minden emberi életnek a mérlegét. A rosszak és a jók közötti ilyen határozott különbségtétel tényleg megfelelő módon tud számot vetni a történelem összetettségével, amelyet a maga szabadságában élünk át? Nem szűkítjük így le mértéken felül az Újszövetség ítéletre vonatkozó tanításának gazdagságát, lecsupaszítva azt a jók és a rosz- szak közötti különbségtételre? Mihez kezdjünk azokkal a krisztusi szavakkal, amelyek épp ellenkezőleg Isten mindenkire kiterjedő üdvakaratára vonatkoznak (Róm 11,32; Ef 1,10; Kol 1,20; Tit 2,11; Him 2,4-5; Jn 12,31)? És hogyan reagáljunk a nemrég Peter Sloterdijk által felvetett gyanúsan vallásellenes kritikára1 2, miszerint az ítélet keresztény várását túlságosan megrontja az emberi bosszúvágy, és az elégtétel utáni felhalmozódott vágyat az a gondolat fojtja el, hogy maga Isten fogja majd odaát kielégíteni azt? Elég csak Tertullianusra gondolnunk, aki a győzelmi ünnepeken rendezett játékokhoz hasonlóan képzelte el a pogányok gyötrelmeit, ami csak növeli a jók 1 Ld. M. Woelck, Gericht Gottes (Ikonographie), in LThK 4 (19953), 520-522; A. Stock, Poetische Dogmatik, Bd. 4: Figuren, Paderborn 2001, 165-212. 2 P. Sloterdijk, Zorn und Zeit, Frankfurt am Main 2006.
