Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Puskás Attila: Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére a katolikus dogmatikában
Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére... 37 üdvözítő cselekvéséről szóló ószövetségi szentírási tanúságtétel lényegi üzenete is jól leírható a szolidaritás e harmadik jelentésével. Hasonlóképpen alkalmazható Jézus megváltói életútjának és halálának a jellemzésére. A betegek, a kitaszítottak, a szenvedők és a bűnösök javára véghezvitt szabadító cselekedetei, s végül az utolsó vacsorán mondott eucharisztikus szavai szerint a „sokakért” odaadott élete, melybe a kereszten elimádkozott közbenjárása értelmében az ellenségei is beletartoznak, Jézus teljes és végső szolidaritásáról tanúskodnak, melyet Schürmann kifejezésével proegzisztenciának is nevezhetnénk. Minden bizonnyal helytelen lenne Jézus szolidaritását leszűkíteni a „velünk lét” és a példaadás dimenziójára. Természetesen ez is szerves része az ő megváltói művének. Valóban sorsközösséget vállalt velünk, egy lett közülünk, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, magára vette törékenységünket, szenvedéseinket és halálunkat. A jézusi szolidaritásnak azonban a teljes és egyedülálló mélységét az adja, hogy „velünk léte” magának Istennek az önmagát végsőkig kiüresítő, érthetetlen szere tétéből fakadó és mindent, magát az emberré levést is szabadon vállaló velünk léte: így mindenestől és teljesen értünk velünk lét. Szolidaritásának páratlanságát Balthasar szavait idézve az adja, hogy benne „Isten az emberi létezés tragikumát a végső mélységéig magáévá teszi és így anélkül, hogy keménységét gyengítené vagy kívülről maga mögött hagyná, felülmúlja.”29 A kereszten szenvedő és meghaló, a mi helyünkre lépő Fiú azzal vált meg bennünket, hogy a bűnös világ Istent elutasító „Nem”-ének távolságát magára veszi, meghaladja és átfogja az Atyának mondott fiúi „Igenjé”-nek szabad és engedelmes távolságával. A teljes szolidaritás úgy valósul meg, hogy a Fiú a bűn emberi drámájának teljes valóságát magáévá teszi és Fiúként isten-emberi létében abban a feneketlen mélységben átszenvedi, ami egyedül az ő számára lehetséges. Önkiüresítésében mélyebbre száll alá, mint amilyen mélyre a bűntől, szenvedéstől és haláltól megsebzett ember kerülhet, hogy mintegy „alulról” átfogva, ebből a mélységből emelhessen föl mindenkit. Ez az egyedülálló mélyre szállás teszi valóban egyetemessé, minden emberi léthelyzetet átölelni képessé a jézusi megváltást. E mélység és páratlanság nélkül elgondolt szolidaritás túl sekély és alkalmatlan kategória lenne Jézus üdvözítő művének értelmezéséhez; azzal együtt azonban a szisztematikus reflexióban hasznos nyelvi eszköznek bizonyul. A helyettesítés fogalmát megkérdőjelező kanti kritikára, a fent ismertetett három szótériológiai modell elégtelenségeire és a szolidaritás eszméjére tá29 Theodramatik II, 48.
