Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Puskás Attila: Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére a katolikus dogmatikában
Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére... 33 kikerülhetetlenül a Jézushoz való személyes viszonyuláson múlik, mert éppen Őbenne van itt végérvényesen, válik eseménnyé és tapasztalattá Isten üdvözítő jelenléte és cselekvése, akkor Isten uralma és Jézus személye elválaszthatatlan, akkor Isten országának a története egybeesik Jézus személyes történetével. Ami Jézussal történik, az történik Isten uralmának az ügyével, Jézus sorsa Isten uralmának a sorsa.18 Schürmann következtetése így hangzik: Ha az Atya akaratából Jézus küldetésének középpontjában az Isten uralmának kinyilvánítása és megvalósítása mint a bűnbocsánat ajándékozása, a bűnösök megmentése és a teljesen másokért adott élet (proexisztencia) állt, akkor éppen az istenuralom és a bűnbocsánat végérvényes megvalósulása kívánta meg Jézustól azt, hogy halálát is a végső proexisztencia értelmében ezek szolgálatába állítsa.19 Az utolsó vacsorán a megtört és a tanítványoknak kiosztott kenyér, valamint a nekik nyújtott kehely az értelmező szavak kíséretében („értetek”, „sokakért”) Schürmann értelmezése szerint Jézus üdvözítő proegzisztenciájának kinyilvánítása, megerősítése és beteljesítése volt az immár bizonyossá vált erőszakos halállal szembesülve, s ebben az értelemben Jézus üdvözítő jelentőségűnek tekintette saját halálát. Kijelenthetjük, hogy az egzegéták nagy többsége osztja ezt az álláspontot (pl. R. Pesch, H. Patsch, J. Jeremias, J. B. Green, H.-J. Klauck, H. Merklein, G. Lohfink, M. Hengel, J. Gnilka stb.). Ugyanakkor abban a kérdésben már jobban megoszlanak a vélemények, hogy az újszövetségi szótériológiai értelmezések közül melyik és mennyiben vezethető vissza Jézusnak az eredeti és üdvözítő tartalmú halálfelfogására. Schürmann szerint Jézusnak az utolsó vacsorán végbevitt, életének és halálának üdvösségszolgálatát, pro-exiszten- ciáját jelszerűen összefoglaló és kifejező odaadás-gesztusai adhatták az ösztönzést arra, hogy húsvét után a „hüper” prepozíciós formulákkal helyettesítő engesztelésként értelmezzék Jézus halálát. Valószínűsíthető tehát az utolsó vacsorán végbevitt jézusi gesztusokat és értelmező szavakat felidéző hagyomány, mely az egyházi közösségek Eucharisztia-ünneplésében elevenen élt, volt a sztaurológiai szótériológia elsődleges forrása. Megjegyezzük, 18 Amint Schnackenburg megállapítja, az Isten országáról, mint kicsiny, rejtett, veszélyeztetett és üldözött valóságról szóló példabeszédeknek megfelel Jézus szolgai alakja és sorsa. A parabolák egyben Jézus személyes sorsáról is szólnak, hiszen Őbenne, általa és vele van itt, nyilvánul ki véglegesen az Isten uralma. Mivel Jézus legmélyebb meggyőződése szerint az Isten uralmának a megvalósulása, mint az ember üdvössége, elszakíthatatlan az ő személyétől és mindattól, ami vele történik, ezért Jézus szemében önnön halálának is közvetlenül köze van az istenuralom, az üdvösség eszkatologikus megvalósulásához. Vö. Rudolf Schnackenburg, Gottes Herrschaft und Reich. Eine biblisch-theologische Studie, Freiburg 1965,49-76. 19 H. Schürmann, Das Gehemnis Jesu, 1972.
