Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (II.)

100

Jean-Luc Marion

tatlankodások. A két szembenálló közötti, fontos küzdelemről tanúskodnak, a kiválasztottságról és az ígéretről van szó. A félreértés lehetősége mindig fönnáll. Próbáljuk megérteni, amit Aron Jean-Marie Lustiger hallatni akart.

Először - és ez nem bántja a keresztényeket - azt jelezte, hogy egy határozott vallási nevelést nélkülöző (másként szólva: sem talmudi gyakorlat, sem rabbinikus kultúra) zsidó szemében az Ószövetség és az Újszövetség folyamatos olvasása, a Biblia mint egyetlen tömb jelenik meg. Jóllehet ismerte a törvényt és a prófétákat, Izrael kiválasztottságának és a Szövetség hányattatásának történetét, a Szenvedő Szolga képében megjelenő Messiásra várakozás megengedi - legalábbis Lustiger esetében -, hogy a kereszténység „.. .számomra előre ismert volt. Meglepett, hogy mások nem értik azt, amit én megértettem” (Le Choix de Dieu, p.71). Másként szólva, jobb zsidónak lenni, mint nem-zsidónak, Krisztust megérteni: „Amikor először találtam magam keresztényekkel szemben, jobban tudtam, mint ők, hogy mit hisznek” (Osez erőire, p.59). Belépni a végső Szövetségbe semmi szakítást nem jelent az elsővel, vagy a zsidó identitással, mivel ugyanarról az ígéretről van szó. „Számomra egyetlen pillanatra sem merült fel kérdésként zsidó identitásom megtagadása. Ellenkezőleg, elfogadtam Krisztust, Izrael Messiását és számos keresztényről világossá vált előttem, hogy a judaizmust becsülik” (Le Choix de Dieu, p.51.). Ez a folyamatosság nem engedi meg a szakítást, Markion eretnekségét, ami újra meg újra az Egyház fülébe suttogja a kísértést, hogy ne foglalkozzon Izraellel. Az Egyház mint vad olajfaágat a frank olajfára ráoltja egy megfordított gyakorlat szerint, „a természet rendjén felülemelkedve” (Róm 11,24) - vagyis a tiszta kegyelem által. Egy keresztény nem lehet ennek a zsidónak, Krisztusnak a tanítványa, csak azzal a nyugtalan lelkiismerettel, hogy „az Egyház nem egy másik Izrael, hanem Isten szándékának beteljesülése Izraelben” (La promesse, p.15.). „A Messiásban Isten beteljesítette az Izraelnek tett ígéreteket” (Le Choix de Dieu, 76). „Krisztus, akit Isten Úrrá tett és a holtak közül elsőszülötté, nem Izraelben áll fenn, hanem annak csodálatos alakja és tökéletes gyümölcse. Nem Izrael tagadása, hanem annak megváltása” (Le Choix de Dieu, p.359, 446). Izrael megváltása az egész emberiség megváltásában teljesedett be, amit Krisztus integrál magába. Mert minden nép és nemzet fölmegy Jeruzsálembe, föltéve, hogy ez a mennyből alászállott Jeruzsálem legyen.

Következésképpen az Egyház zsidónak született és az első vita azok a zsidók között zajlott, akik a Názáreti Jézusban fölismerték a szenvedő és Isten által feltámasztott Messiást és akik nem ismerték el ilyennek. A második templom lerombolása után az első törés azok között ment végbe, akik Krisztus Testét mint egyetlen áldozatot ismerték el, amelyet ezután is föl le-