Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
Téves Isten-fogalmak 85 rében az eszme totális „kinnlevőségét” fejezi ki Jézus halála a keresztfán, de Hegel ezt az elidegenülést feloldja dialektikus módszerével az eszme magasabb szintű egységének megvalósulásában. így nála a Krisztus-esemény csupán „illusztráció” az abszolút eszme dialektikus kifejlődésének és önmagához térésének megvilágításához. Az ún. „Isten halála” teológia elsősorban Dietrich Bonhoeffer tanítására hivatkozik. Bonhoeffer protestáns lelkész és teológus volt, aki 1906-ban Breslau városában született és 1945-ben halt meg a flossenburgi koncentrációs táborban. Ő az, aki40 elsőként szólt az ún. „vallás-nélküli kereszténységéről, és a keresztények fő feladatának azt tekintette, hogy ne annyira saját üdvösségük gondja kösse le őket, hanem a világban és a világért való felelősségükre összpontosítsák figyelmüket. Amerikában elsősorban Gabriel Vahanian41, Angliában pedig John A. T. Robinson („Honest to God”) népszerűsítették Bonhoeffer tanait. Németországban az „Isten halála” teológiának egyik fő képviselője a protestáns teológusnő, Dorothea Solle volt. Ennek a „teológiának” tartalma röviden a következő: az ember azokhoz a különféle gondolati kísérletekhez kapcsolódik, melyek Isten létezését posztulátumként fogadják el. Istent úgy tekintik, hogy azzal meg lehet magyarázni a világban eddig érthetetlen jelenségeket. így pl. a természetben feltételezhető célszerűségre42, illetve a bolygók mozgása eltéréseinek ki- egyenlítésére43 Istent hívják segítségül, mint végső magyarázó elvet. Mások viszont azért feltételezik Isten létezését (amint ezt Kant is teszi), hogy az ember számára az erkölcsiséget biztosítsák. Ismét mások a végső kiegyenlítő igazságszolgáltatás követelményének megindoklására posztulálják Isten létét. Olyanok is vannak, akik Istent mintegy „ugródeszkának” tekintik ahhoz, hogy az ember transzcendenciára irányuló egzisztenciáját megvalósíthassa44. Nagyon sokan vannak olyanok is, akik társadalmi és szociális szükségből fogadják el posztulátumként Isten létét, hiszen csak Isten adhatja a társadalmi rend és hatalom végső, megfellebbezhetetlen normáját. Ugyanakkor ő az is, aki a társadalmi igazságtalanságokkal szemben valamiféle túlvilággal kecsegtet45. Összefoglalva: azért hisz az ember Istenben, mert szüksége van rá, s mert nélküle sem a világegyetemet, sem az emberi életet végső összefüggésében nem tudja megmagyarázni és megindokolni. 40 Vö. D. Bonhoeffer: Widerstand und Ergebung. Briefe aus der Haft”, München, 1951. 41 Vö. G. Vahanian: The Death of God, 1960. 42 Ami természettudományos módszerrel nem igazolható. 43 Vö. Newton. 44 Vö. Jaspers. 45 Vő. vallás, mint a nép ópiuma.
