Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
Téves Isten-fogalmak 83 valósulásra törekszik rendszerében, s mivel lehetőségei korlátlanok, úgy megvalósulásának sincsenek határai. Bloch ontológiájával összhangban áll antropológiája. A remény elve meghatározza az ember létének lehetőségeit is, ami a korlátlan önmegvalósulásban áll. Ez a korlátlan önmegvalósulás azonban nem történhet a természettel és a társadalommal ellentétben.33 Az embernek inkább arra kell törekednie, hogy „rábízza” magát a természetre, alkalmazkodjék annak anyagi jellegű belső törvényszerűségeihez, elfogadja „a társadalmi és politikai objektivitást”34, és teljesen azonosuljon ezzel. Bloch úgy véli, hogy az ember, mint a természet és társadalom része, képes a korlátlan fejlődésre, ami erőt ad neki ahhoz is, hogy a halált legyőzze, s épp a halálban mutatkozzék meg az emberben realizálódó „Isten”. Bloch nézete szerint nem létezik a világhoz viszonyított transzcendens Isten, hanem maga a természet lép Isten helyébe. Az Isten megtestesüléséről szóló keresztény tanítást pedig úgy fordítja ki, hogy az embernek (illetve emberiségnek) kell a fejlődés során „Istenné” válnia. Az emberi lehetőségek, melyeket az ember önmagában hordoz, s melyeket a saját erejéből megvalósíthat,35 az ember ún. szellemi alkotásaiban nyilatkoznak meg. Itt elsősorban a költészetet és az utópisztikus irodalmat részesíti előnyben Bloch36. Az emberi lehetőségek a zenében is objektíválódnak, így elsősorban Beethovennél és Mozartnál, de a vallások tanításait,37 38 a zsidó és az eszkatologikus beállítottságú keresztény vallást is ebben a szellemben értelmezi. Bloch szerint az egész keresztény tanítás38 nem más, mint tájékoztatás arról, hogy mit tud az ember kihozni magából a természet és társadalom keretében, és mit kell tennie ahhoz, hogy a világ valóban „otthona” legyen anélkül, hogy kitekintene, vagy visszanyúlna valamiféle transzcendens Isten felé. Nem lehet nem észrevenni a Bloch rendszerében kirajzolódó evilági messianizmus jellegzetes vonásait. Ügy véli, hogy a remény törekvésének végső célja39 valamiféle messianisztikus jellegű „szabadság birodalma” ezen a földön, de a transzcendens Isten nélkül. Ebben a birodalomban maga a termé33 Amint ezt az egzisztencializmus hangsúlyozza. 34 Ami a marxista értelemben vett társadalmi objektivitás 35 Sőt meg is kell valósítania azokat. 36 Rendszerének logikáján belül értelmezi Morus Tamás, Campanella, az utópista szocialisták, sőt a technikai jövőregények tanait is. 37 Különösen Thomas Münzer német parasztforradalmár misztikus Írásait. 38 Melyet különösen a korai keresztény gnózis formájában vett át. 39 Melyre a természet s az összes emberi lehetőség irányul, s melynek teljesítésére az ember saját erejéből is képes.
