Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Puskás Attila: A szabadság teológiai értelmezése - Út a megszabadított szabadság ethosza felé
62 Puskás Attila döntések elől. Nem menekülhet a közízlés, a közgondolkodás, a közvélemény anonim világába. A szabadságának értékére ráeszmélt ember észreveszi, ha manipulálni akarják, s nem engedi, hogy kívülről vezérelt lénnyé váljon, hogy mások „elcélozzák céljait, eléljék életét”. Belülről és felülről a Szentlélek vezérli a páli értelemben: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,13). A magát szabadsággal megajándékozottnak tudó ember belső függetlensége kiterjed a teremtett javakra is. Tud bővelkedni és tud nélkülözni, azaz bátran él a teremtésben kapott javakkal, de tud le is mondani róluk. Szabad a használatukra és a használatuktól való tartózkodásra is, választásának végső mércéje az, hogy az önmagukban értékes teremtett javak mennyiben segítik elő az üdvösség elérését. Ez az üdvösség már a földön kezdetét veszi, az Istennel és az embertársakkal való szeretetközösség- ben áll és növekszik, beteljesedése e közösség akadálynélküli és elveszíthe- tetlen birtoklása az örök életben. 3. Az Istentől ajándékba kapott szabadsággal élő ember relativizálja az ideológiák, a politikai és gazdasági hatalmak nyílt vagy rejtett uralmát. Ha Isten a lét és a szabadság forrása, akkor az emberi létezés szabad alakításának is az Isten igazsága a végső mércéje. E mérce nélkül, mely a teremtés rendjében, a szívbe írt feltétlen erkölcsi törvényben és a történelemben adott isteni kinyilatkoztatásban tárul fel az emberi értelem előtt, a szabadság vakká, romboló erővé és az evilági hatalmak zsákmányává válik. Az önmagát az Isten igazságához mérő emberi szabadság kritikusan viszonyul az önmagukat abszolút mércének felállító eszmékhez és társadalmi rendszerekhez. 4. Isten igazságához, mint végső mércéhez való szabad igazodás motívuma nem egyszerűen Istennek, mint törvényhozónak a tekintélye, s nem is pusztán a várható jutalom vagy büntetés, hanem Isten szabadító tetteinek, valamint a teremtésben és az üdvösségtörténetben közölt ajándékainak a tapasztalata. A megszabadított szabadság etikája alapvetően responzorikus, elköteleződő válasz Istennek az ember melletti szabad elköteleződésére. Ezt a teljes, válaszadó elköteleződést fogalmazza meg az Isten- és emberszeretet kettős parancsa, konkretizálja a Tízparancsolat, és éli elénk tiszta formájában Jézus Krisztus. 5. A szabadság nem önmagában hordozza végső értelmét, rendeltetése, hogy lehetővé tegye a szeretetben való felelős elköteleződést. Az Egyházban a különböző életállapotok: házasság, papság, szerzetesség a szabadság és életre szóló elköteleződés ezen elválaszthatatlan összefüggésére épülnek. Jézus ta
