Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Török Csaba: Miben remél, aki nem remél?
Miben remél, aki nem remél? 45 hogy a kultúra nem más, mint „der Weg der Seele zu sich selbst”10 11 - a lélek útja önmagához. Ezen elképzelések az ember szabadságmegvalósításként értett erkölcsiségének fokozatos kibontakozását látják a fejlődésben, amely a jövőben egyre magasabb szintekre vezeti el az embert. A mindeközben megvalósuló tudományos, technikai előrehaladás eszköze ezen emberi önrendelkező szabadság beteljesítésének. Prométheusz mítosza az Óvilág történelemfelfogásának ősképe. A hős bűnhődött tettéért - a földöntúli tekintélytől való szabadulásnak ára van: sziklához láncolták, s sasok tépték ki minden nap máját, amely aztán újra nőtt az éjszaka folyamán. Ez az elbeszélés világossá teszi, hogy az emberi kultúra egy innovatív folyamat eredménye, amelynek révén az ember „meglopja” az isteneket, vagyis megteremti saját függetlenségét a természet vak erői, a sors, a fátum ellenében. Az ember önmaga ura akar lenni az istenek ellenében. Ez az út fájdalmas és szüntelen szenvedéssel teli, mégis ez jelenti az ember felemelkedését.11 A zsidó-keresztény kultúrkör Ádám-Éva- elbeszélése más hangsúlyokat alkalmaz, tulajdonképpen a prométheuszi külsődleges (a tűz ellopása mint az emberi kézművesség, technika kezdete) szemponttal szemben a belsőt (a gyümölcs leszakítása mint az Isten parancsa iránti engedetlenség tette) helyezi az előtérbe. Ettől függetlenül azonban mindkét hagyomány felmutatja az európai fejlődés-ideál alapvető elemeit:- Az ember a kulturális, civilizációs fejlődés révén önállósul az istenséggel (az ismeretlen erőkkel, a sorssal) szemben. Az emberi szabadság, akarat, törekvés, tudás és alkotás a legnemesebb előrehajtó erő.- A kultúra valami bűnös dolgot hordoz magában, ezért megváltásra van szüksége. A megváltás szót itt nem keresztény-transzcendens, hanem általános értelemben használjuk, hisz sokak szerint ez nem más, mint az ember önmegváltása, önerőből való megszabadulása és beteljesülése.- Ebből következik, hogy a kultúra soha nincs változhatatlan állapotban, hanem mindig fejlődési folyamatot képez, amelynek célja a tökéletes szabadság és a teljesség. Ebben a megközelítésben a felvilágosodott, tudományosan, technikailag, iparilag fejlett civilizációs állapot olyan érték, amelyre mindenkinek törekednie kell. Ez megszült egy olyan óvilági elképzelést, amelyet B. Lonergan így foglalt össze: „Csak egy és egyetlen kultúra volt, amely egyszerre volt permanens és egyetemes; a nem kultivált vágyakozhatott normái és ideáljai után.. ,”12 10 Idézi: Rodi, F., Kultur, I. Philosophisch, in TRE 20,177-187, 179k. 11 Vö. uo., 177. 12 Lonergan, B., Method in Theology, Darton, Longman <Sr Todd, London 1972, xi.
