Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Tück, Jan-Heiner - Török Csaba (ford.): Bíró és üdvözítő: eszkatoligikus megközelítés
12 Jan-Heiner Tück ítélkezésnél: ott az ember egy olyan bíróval kell hogy szembenézzen, aki felfog mindent, és mintegy belülről ismeri az emberi létállapot mélységeit. Ezen megfontolások az ítéletről azonban igen hiányosak lennének, ha nem ejtenénk szót a megmentő irgalmasság reményéről. ,rAz igazság, amely megítéli az embert, maga kel útra, hogy megmentse őt”14. A bíró a vétkes oldalára áll, hogy lehetővé tegye számára a tévedésével való szembenézést, hogy elvesse cselekedetét, és ezáltal eljusson az igazságra. Krisztus mindenkivel való azonosulása lehetővé teszi, hogy reméljük: az ítéletet az igazság szeretete vezérli, amely igazságot szolgáltat mindenkinek. (3)... „AZ ÉLŐKET ÉS A HOLTAKAT”- AZ EGYETEMES KIENGESZTELÓDÉS REMÉNYÉRŐL Az ítélet egyetemes esemény, amely mindannyiunkat érint - élőket és holtakat egyaránt. De hát hány elhibázott élet volt a történelem során? Ha csak a XX. századra tekintünk, a háborúk, krízisek és konfliktusok megszakítás nélküli sorát látjuk egészen napjainkig. Az embernek már-már az a benyomása, hogy Isten kivonult a történelemből. Úgy tűnik, mintha Isten teljesen magára hagyta volna legnemesebb teremtményét, az embert; mintha hozzáférhetetlen csöndbe vonult volna vissza. Ha a művészet, az irodalom és a zene tanúságára tekintünk, mint korunk szeizmográfjára, az a benyomásunk, hogy a legfontosabb hangok a negativitás esztétikájában futnak össze. Gondolhatunk akár Giacometti eltorzult alakjaira, a kommunikáció összeroppanására Becket darabjaiban, a széfoszló mondatvagdalékokra, a nyelv redukciójára Celan utolsó verseiben, Morton Feldmann zeneműveire, amelyek a hallgathatatlanság határán vannak. A kortárs művészetnek sajátos affinitása van Nagyszombatra, Isten hiányának érzésére, akiből a retorika egyszerű alakja lett, és akiről már nincs értelme többé számot vetni. Nagypéntek „katasztrófája” - Isten halálának Nietzsche általi meghirdetése jól megmutatta - már mögöttünk van anélkül, hogy tudnánk: van-e előttünk egy új Húsvét. Úgy tűnik, mintha Isten elhagyott volna minket. Az ítéletről vallott keresztény hit ellentmond Isten hiánya kortárs érzésének. Az ítélet, amelyet fölfoghatunk mindannyiunk „igazságra való eljutásának” folyamataként mindenkivel együtt Isten előtt, azt is magában foglalja, 14 Uo. 220.
