Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Előszó
Előszó A bíró föladata, hogy megkülönböztesse a jót és a rosszat az érvényben lévő törvények alapján, majd részrehajlás nélkül büntetést vagy kártérítést szabjon ki (időnként mindkettőt) és adott esetben fölmentsen, kijelentse, hogy nem történt bűncselekmény. Egyedül Krisztus rendelkezik azzal a hatalommal, hogy ítéljen és üdvözítsen: mert ismeri az emberi lélek szakadékait és - hűtlen teremtménye érdekében mindhalálig - elkötelezett annak megmentésére, aki elveszett. Egyedül az iránta érzett és a tőle áradó szeretet által munkált azonosulás (vele, Krisztussal) teszi lehetővé, hogy az áldozatok megbocsássanak hóhéraiknak. A kérügmatikus teológia hazai legjelesebb képviselője, Gál Ferenc így összegezte Krisztus bírói szerepét: „Az Atya nem ítél senkit, minden ítéletet átadott a Fiúnak”(Jn 5,22). Az Atya őrajta keresztül mutatta ki szeretetét és irgalmát, rajta keresztül gyakorolja igazságosságát is. De Krisztus nem puszta végrehajtója és eszköze az ítéletnek. A kapott hatalommal önállóan rendelkezik és emberi valóságában gyakorolja. Ismeri az emberek minden gondolatát és tettét. Az ítélethez joga van egyetemes királysága alapján. Ő a mértéke az erkölcsnek, ő tartja kezében mindenkinek az Istenhez való viszonyát, hiszen belőle árad ki az a kegyelmi erő, amellyel az Isten elérhető. A Szentírás még megemlíti, hogy az üdvözültek is vele együtt ítélkeznek a világ felett (Mt 19,28; lKor 6,2). Részesedésük módjáról semmi biztosat nem tudunk. Az ítélet kiterjed minden emberre, nemcsak a megkereszteltekre. Isten mindenkinek az üdvösségét akarja és mindenkivel előzetesen közli Krisztus kegyelmeit. (Az örök élet reménye, Bp. 1974,151). Amikor Krisztus bírói ténykedéséről esik szó, azonnal felidéződnek a képek az utolsó ítéletről. A nyugati teológiai gondolatokat a festők - még a legkiválóbbak is - meglehetősen egyszerűsítették. Az üdvözültek boldogsága és az elkárhozottak szenvedése között a drámai feszültség mint téma olyannyira fölkeltette a festők képzeletét, hogy a morális tanulság sem ma-