Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Pacomio, Luciano - Török Csaba (ford.): Isten Országa - A Biblia tanítása
104 Luciano Pacomio Az „Ország evangéliuma” segít felismerni, hogy milyen alapvető isteni-éltető dinamikáról van itt szó: Jézus eljöttével és küldetésének megvalósításával, vagyis az írások beteljesítésével mintegy elérkezett az Ország (Mt 21,1— 3); az imádság révén (ld. a „Mi Atyánk” szövegét, Mt 6,10) elérhető az Ország kibontakozása, ami nem más, mint az Atyának a Fiúval való üdvösségszerző jelenléte. így hát az ember fáradozhat az Ország növekedéséért, ahogyan azt a kincset rejtő földdarab és az igazgyöngy megvásárlásának példázata tanítja (Mt 13,44-48). Az Ország előfeltételezi és kiváltja a megtérést, a mentalitás megváltozását, azt az életminőséget, amelyet „lelki szegénységként” vagy „szívben való alázatosságként” (Mt 11,29-30), végső soron Krisztus követéseként írhatunk le. Az Ország, miközben növekszik, tanúságot tesz transzcendenciájáról egészen a beteljesülésig, amely a krisztusi szeretet szerinti (Mt 25,31-33), Jézus végső eljövetelekor megvalósuló végítélethez kötődik. A harmadik evangéliumban és az Apostolok Cselekedeteiben fordul elő a legtöbbször az „Ország” szó: 46 alkalommal az evangéliumban és 8 alkalommal a Apostolok Cselekedeteiben. A Máriához intézett angyali üdvözlettől kezdve (Lk 1,32-33) egészen a húsvéti eseményekig (szenvedés, halál, feltámadás, Lk 22,16.18) szüntelenül megvalósulnak az írások, és felismerhetjük az Ország jelenlétét: Jézus meghirdeti azt (Lk 4,43; 8,1; 9,11), akár csak az apostolok, a „tizenkettő” (Lk 9,2), vagy a hetvenkét tanítvány (Lk 10, 9.10) és végső soron minden tanítvány (Lk 9,60). Fülöp (ApCsel 8,12) és maga Pál is (ApCsel 19,8; 20,25; 28,23.31) a megszokott formában hirdeti meg az Országot. Végül pedig az apostol egész működését Isten Országának hirdetése teszi ki (ApCsel 28,31). Az Ország a szegényeké (Lk 6,20), a gyermekeké (Lk 10,14-15), már jelen van a történelemben, Jézus igehirdetése és csodái kinyilatkoztatják (Lk 4,21-23). Esz- katologikus érvényt nyer az utolsó vacsorán (Lk 22,16.18), a jobb latorral való párbeszédben a kereszten (Lk 23,43) és abban a módban, ahogyan az őt gúnyolok (Lk 23,37-39) kihívó szavaira reagál. Isten uralma jelen van Jézus személyében és történetében; azonban az Országba való belépés jövőbeli esemény, az Atya ajándékának és a tanítványok elkötelezettségének gyümölcse (Lk 12,31-32). A negyedik evangélista csak kétszer használja az „Isten Országa” kifejezést. Az első alkalommal akkor, amikor Jézus azt hangsúlyozza Nikodémus előtt, hogy a magasból, a Szentlélektől kell születni ahhoz, hogy az ember megláthassa az Isten Országát (Jn 3,3). Rögtön ezután következik a második alka
