Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Török Csaba: Gender studies és teológia - Harcok és távlatok
Gender studies és teológia 93 hangoznia a consummatum est kiáltásának, amikor és ahol felhangzott. Ez valóban társadalmi és kulturális meghatározottságokkal jár - azonban erről az Isten tudott, és mégis úgy döntött, ahogyan. A mi feladatunk tehát nem lehet az, hogy mintegy „Isten gondolatai mögé pislantunk”, mert ez reménytelen vállalkozás - mit is akarhatott tulajdonképpen a kulturális valóságtól függetlenül? mit is üzen a társadalmi meghatározottságtól elvonatkoztatva? Olyan kérdések ezek, amelyekre nincs objektív válasz. Minden kutakodás, ami ilyen problémákat feszeget, inkább fogja a kutató elme szubjektivitását, mint az igazság objektivitását tükrözni52. Abból kell kiindulni, hogy Isten azt akarta, amit végbevitt, és azt üzente, amit mondott. A mi feladatunk nem a szubjektivizáló mögékérdezés, hanem annak szüntelen vizsgálata, hogy ezen isteni-kinyilatkoztatási keretben megtaláljuk a kornak, az embernek és a társadalmi-kulturális valóságnak leginkább megfelelő utakat az üdvösség meghirdetésére, nem feledve, hogy „kinek hittünk".- Az Egyház nem végcél, csak eszköz. A viták hevében oly hatalmas diszkusszió bontakozik ki, hogy az ember néha már elbizonytalanodik: tulajdonképpen mi is a cél? Miért küzdünk? Mintha az Egyház egy olyan intézmény lenne, amelyet emberi menedzsment és szervezéstechnika szabályai szerint a lehető leghatékonyabbra kell faragni. Ennek során természetesen a megfelelő társadalmi normarendszer és elvárások szerint kell szabni-alakíta- ni az arculatát. Ám nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy az Egyház nem cél, csak eszköz - az Isten Országának zsengéje, de nem az Ország maga. Szent Jeromos azt írja egy helyütt: a Szentírás lapjai elégnek a végső nap tüzében. Mutatis mutandis azt kell mondanunk, hogy az Egyház maga is elég e tűzben, hogy a helyét a mennyei Jeruzsálem vegye át. Ez ha nem is csökkenti a vitáink fontosságát és a célkitűzések emberi jogosságát, azonban mégis emlékeztet arra, hogy a tónust, a módszert, az egymással való párbeszéd ellehetetlenüléseit kell megváltoztatnunk. Ha mindezekre képesek leszünk, akkor a - számos vonatkozásában már nem is hitbeli, hanem a szó eredeti és tág értelmében vett politikai - vitának visszaadhatjuk teológiai természetét, tudva, hogy a teológia elsődlegesen nem észtudomány, hanem emberi próbálkozás a misztériumról való értelmes beszédre. Ha ez a beszéd a beszélő férfisága és nősége által meghatározott, ebben pozitív kihívást kell látnunk, indítást arra, hogy a teljes ember forduljon az Isten felé, érzelmi, értelmi és minden egyéb valóságának teljes52 Gondoljunk a verset elemző tanár és a verset író, az órán vendégként megjelenő Arany János találkozására az osztályteremben! A tanár fejtegeti: „Amikor ezt írta, az író arra gondolt... ” — mire Arany: „Gondolta a csuda!"
