Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
8 Jósé Granados zsanna”-kiáltáshoz a zsoltár hozzáfűz még egy mondatot, amelyet az evangéliumi szöveg is megőrzött: áldott, aki az Úr nevében jön!" Ebben a mondatban mintegy összegzését találhatjuk annak a Leitmotivnak, amely Isten és az ő népének közös történelmét áthatja. JHWH olyan Isten, aki cselekszik, olyan Isten, aki kiválasztott embereket küld, hogy megtestesítsék üdvösségét. A „Hozsanna"-kiáltás és Zakariás próféciája megegyeznek abban, hogy Jézust mint várva várt királyt mutatják be, aki azért jön, hogy örökségeként birtokba vegye az egyetemes uralmat, országát a Templomra alapozva. így tehát alapvetően Jézus és Isten kapcsolata kerül kijelentésre, amelyből kiindulva Krisztus meghirdeti az üdvösséget. Ő valóban király, mert Isten küldte őt: nem azért jön, hogy egy emberi országot alapítson, hanem Atyja országát. A konkrét forma, amelyben ez az ország megjelenik, csak akkor kerül kinyilvánításra, amikor Jézus szándéka feltárul, amikor bevonul a szent városba. Hangsúlyozni kell, hogy Jézus útja több egy jeruzsálemi bevonulásnál - valójában ez a Templomba való bevonulás. Márk jelzi ezt: „így vonult be Jeruzsálembe, a Templomba” (Mk 11,11), mintha azonosítaná a várost a szent övezettel. Ez azt jelenti, hogy az olajfaágak misztériuma egyszerűen egy dip- tichon egyik fele, amelynek a másik fele az a cselekedet, amelyet Jézus a szentélyben visz végbe, s amelyet világosan tanúsít Máté és Lukács: a kereskedők kiűzése. Márk, akinél egy nap telik el a két esemény között, pusztán növelni szeretné a drámai feszültséget: Jézus bevonul a Templomba, körültekint a kultusz állapotán, és a következő napon cselekszik, miután az éjszakát a tanítványaival töltötte11. Márk számára - akárcsak Máté és Lukács számára - a szamárcsikó hátán ülő Jézus bevonulása a Templomba vezet, ahová azért megy, hogy erővel cselekedjen, először végérvényesen kiűzve a kereskedőket, majd pedig meghirdetve egy űj szót, amelyet tekintéllyel mond ki. Innen kiindulva Jézus bevonulása és a „Hozsanna”-kiáltás, amellyel fogadják őt, új értelmet nyer. A „Hozsanna"-kiáltás eltérő, a Templomban tartott ünnepeket idézi fel: először is a sátoros ünnepet, amikor Izrael arról emlékezik meg, hogy a pusztában lakozott, és Isten jelen volt a találkozás sátorában. Eszünkbe juttatja az áldást, amelyet Isten közelsége hoz el népe számára, amit a Templomból fakadó vizek szimbolizálnak. Az utolsó napot a „nagy Hozsannának" nevezték, és „hozsannának” nevezték azokat az ágakat is, amelyeket ilyenkor a tömeg lengetett. Ebben a kontextusban Jézus bevonulása úgy is olvasható, mint a nép által várt üdvösség, Isten áldása, amely- 11 11 A márki perikőpa exegzéíséről Id. K. Stock, »Gliederung und Zusammenhang in Mark 11-12«, in Biblica 59 (1978/4), 481-515.
