Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Török Csaba: Gender studies és teológia - Harcok és távlatok

88

Török Csaba

A férfinak és a nőnek ez a szükségszerű antinómiába való rögzülése, amely feloldás nélküli feszültséggé teszi a nemi állapotot, olyan helyzetet teremt, hogy valóban alkalmatlanná válnak a klasszikus nemi szerepek, s a kiutat vagy a szerepkorlátok egymásba mosása, szabadon átjárhatóvá tétele (Id. a transzszexualizmust, transzgenderizmust stb.), vagy pedig a most már általánossá váló promiszkuitás jelentheti41. Beszélnünk kell tehát a nemiségről mint teológiai valóságról, hogy megmentsük az embert az elsőnél is nagyobb bukásától: attól, hogy a teremtett állapotánál fogva őt jó irányba mozdítani képes erők vesztévé váljanak, és végül az érosz mozgatóereje egy személytelen szexualitásban kiüresítse az emberi szerelmet42. Ez lenne a karizmáját vesztett, romjaiba dőlt archetípus állapota.

Végezetül - és összegzésképpen - álljon itt II. János Pál pápa buzdítása:

„Az Isten szeretet: benső életét a személyes szeretetközösség misztériumában éli. Azáltal, hogy a férfi és a nő emberi természetét a saját képmására teremti, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást, azaz képességet és felelősséget.’’43

EGYHÁZKÉP

Már a fenti két kérdés is rávilágított arra, hogy valódi csatatérre merészkedik az, aki a gender studies kapcsán kibontakozó viták bibliai-teológiai folyományait elemzi. Vannak, akik - már-már ideologikus módon - belekapaszkodnak egyfajta érzéketlen tradicionalizmusba, végül már nem Istenért vagy Egyházért, hanem bizonyos kulturális kifejeződési formákért vérüket ontva; mások pedig a kérdéskört arra szeretnék (olykor tudattalanul) felhasználni, hogy kortárs társadalmi elvárásoknak, egyfajta „politikai korrektségnek” tegyenek eleget, még hogyha ez adott esetben kevéssé összeegyeztethető is a hitletéteménnyel. Melyek is a csatatér legfontosabb helyei, vagyis a viták leginkább áttüzesedett elemei?

41 Ld. Evdokimov megfontolását: ez az állapot „az embert vagy teljesen a saját tudattalanjába, saját lelkének a női, a férfi felé vonzódó oldalába olvadva mutatja [ez a homoszexualitás esete]; vagy pedig teljességgel a tudatos énjének a felszínére kivetítve, ez pedig a poligámia vagy a dongiovannízmus végtelen és értelmetlen körforgása" - i.m., 255.

42 A témakörben érdekes körképet ad és mélyreható elemzést nyújt: F. Faros, La natura deli’ erős (Ecumene. Collana di vita e teológia ortodossa nr. 1), Sotto il Monte (Bg) 1993.

43II. János Pál, Familiáris consortio, nr. 11.