Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Söding, Thomas - Szax László (ford.): A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) - Pál és az autonómia kritikája
Thomas Söding A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) Pál és az autonómia kritikája 1. SZABADSÁGHARC „A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk” - hangzik a páli teológia kulcsmondata, melyet a Galatákhoz írott levélben olvashatunk (Gál 5,1). A mondat teológiai jelentőségét jól tükrözi az évszázadok alatt keletkezett számtalan reflexió. Az apostol mondata azonban nemcsak helyeslést, hanem ellentmondást is kiváltott. Az egzegézis feladata ezért itt a páli teológia szabadságának javára „közbeavatkozni”. A modernizmus kritikája a szabadítás krisztológiai tartalmára irányul. A Pál körüli viták folytatódnak, sőt folytatódnának anélkül is, hogy megírta volna a Galatáknak címzett levelét. A népek apostola körüli vita nem csupán Pál szerepéről szól az Egyház formálódásának időszakában, hanem egyúttal vita a mai teológia és filozófia kapcsolatáról, az Egyháznak a demokráciához fűződő viszonyáról, az Evangélium igazságának viszonyáról a pluralista világnézethez. A modem idők intellektuális „szabadságharcát” két gyújtópont jelöli: a személyes és a politikai szabadság. Az egyik a jóakarathoz és nyílt döntésekhez kötődik, a másik a teljes részvételhez és a szociális igazságossághoz. Mindkettőt azonban magasabb szinten kell vizsgálnunk, hogy láthatóvá váljék filozófiai és teológiai jelentőségük. A legnagyobb különbség a páli és a modern szabadságtematika között az, hogy miként kérdez rá Istenre és ezt hogyan válaszolja meg. Az újkor a kiharcolt, Pál viszont az ajándékba kapott szabadságra épít; az újkor az Istenről való gondolkodás szabadságát akarja, míg Pál az Isten általi szabadságról tud gondolkodni. A modern kor szabadságharca alapvetően a dogmák ellen irányul, melyek állami törvényekké szilárdultak, az Egyház ellen, aki a monarchiákat „szentesíti”, a teológia ellen, amelynek az emberi szellem feletti gyámkodását vélelmezi.
