Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Minutella, Alessandro - Puskás Attila (ford.) - Csák András (lejegy.): Hans Urs von Balthasar eszkatológiájának krisztológiai-szentháromságtani alapvetése
56 Alessandro Minutella a Szentháromság-központúsággal. Ha a világ egységes látásmódja (Einssicht) a Szentháromság képe, akkor a lét kérdése (Seinsfrage) sokkal inkább a Názáreti Jézusban találja meg beteljesedését, mivel ő mindig is eredeti modellje mindazoknak a folyamatoknak és törekvéseknek, amelyek a teremtett világot jellemzik. A Seinsaufsicht - e przywarai kifejezés - mint a létre rácsodálkozó odafigyelés a teológia számára is egy kairoszt, alkalmas lehetőséget kínál arra, hogy Krisztus misztériumában teljesedjék ki és bontakozzék ki ez a létre való odafigyelés. Von Balthasar ebben az értelemben dolgozza ki az úgynevezett analogikus fejtegetések eredeti szerkezetét. Az analogikus fejtegetések a teremtményi létnek a sajátos törekvésére és folyamatára vonatkoznak, csak néhányat felsorolásszerűen megemlítve közülük; például az időre és térre, a potenciára és aktusra, a mozgásra és a változásra vonatkozó kérdés. A teodrámai fejtegetések összefüggésében dolgozza ki von Balthasar gondolkodásának középponti kategóriáit, úgy mint például az Unterfassung-ot, amelyet így lehetne fordítani: szentháromságos, alulról történő átkarolás. Ez azt a tényt jelenti, hogy az Atyaisten a bűnnek a világát átöleli, magához öleli, és a kegyelemnek a tartományává, a kegyelem uralmi területévé fordítja át, a Fiúnak a halálra való átadása révén. Az Unterfassung, tehát a felkarolás és átölelés azt az üdvözítő átkarolást jelenti, amely a bűn uralma alatt álló világra vonatkozik, az Atyának a patrisztikában honos ikonja, megjelenítése szerint. Ez a patrisztikus ikon úgy ábrázolja az Atyát, hogy az emberiséget alulról karolja át, emeli magához, a Fiú és a Szentlélek által, azon a módon, ahogyan a két kezével megalkotta, megformálta az emberiséget.1 Aztán olyan kategóriák következnek, mint a Stellvertretung, azaz a helyettesítő képviselet vagy engesztelő képviselet, amely azt a tényt fejezi ki, hogy Jézus Krisztus az Atya színe előtt helyettesít, a bűnös ember helyén áll. És végül következik az őskenózisnak (Urkenose) a fogalma, amely Jézus kereszthalálát úgy olvassa újra, mint az Atya színe előtt már kezdettől fogva jelen lévő Ige magatartásának a kifejeződését. Végül hangsúlyoznunk kell, hogy a balthasari gondolkodásmód koordinátáinak a kifejlődéséhez és érle- lődéséhez nagy mértékben hozzájárult a francia jezsuitával, Henri de Lubac- kal való találkozás, amely von Balthasar számára föltárta az egyházatyák teológiájának teljes gazdagságát, a Nouvelle Theologie néven ismert megújított teológiai megközelítés révén, abban az időszakban, amikor von Balthasar és Henri de Lubac együtt dolgoztak a franciaországi Lyonban. Von Balthasar egyre szenvedélyesebben érdeklődött az Egyház keleti atyái iránt, különösen 1 1 Ez Szent Iréneusz Szentháromságtanára való utalás.
