Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Puskás Attila: A keresztény életszentség eszménye a Lumen gentium és II. János Pál pápa tanításában

Puskás Attila

A keresztény életszentség eszménye a Lumen gentium és II. János Pál pápa tanításában

1. A LUMEN GENTIUM TANÍTÁSA AZ ÉLETSZENTSÉGRŐL

Az egyház történetében a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű dogmatikus rendelkezése az első olyan egyetemes zsinati megnyilatkozás, mely részletesen foglalkozik az életszentség teológiai meghatározásával, valamint a szentek egyházban betöltött szerepének és a szentek közösségének a témájával.1 Amint a dogmatikus konstitúció szövegezésének a története mutatja, a zsinatot egybehívó boldog XXIII. János pápa személyes kezdeményezésére, a zsinati atyák hozzászólásai, valamint a német és osztrák püspöki kar beadványai nyomán módosult úgy az eredeti szövegtervezet, hogy végül kellő súllyal és önálló fejezetek szólnak a dokumentumban az életszentségre való általános meghívottságról és a zarándokegyháznak a megdicsőült egyházzal való közösségéről.1 2 A pápa és a püspöki kollégium úgy látta, hogy az egyház misztériumának megvallása és felvázolása elégtelen lenne az életszentségnek, a szentek szerepének és a szentek közösségének a teológiai értelmezése nélkül. Arra a kérdésre, hogy ki a szent, s miben áll az életszentség, szigorú értelemben vett definíciót ugyan nem terjeszt elő a dokumentum, de megadja a teológiai értelmezés fő koordinátáit. Az alábbiakban ezeket iparkodunk röviden számba venni.

Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a konstitúció alapvetően krisztoló- giailag értelmezi az életszentség fogalmát. Ennek értelmében a keresztény életszentség Krisztussal, a megtestesült Igével, Megváltónkkal, minden tökéletesség isteni mesterével és példaképével, az életszentség szerzőjével és beteljesítőjével való egységben, egyesülésben áll. Őt, a szegény, alázatos és

1 ILG 5. és 7. fejezete (Az egyházban mindenki meg van híva az életszentségre: LG 39-42; A zarándokegyház eszkatológiaí jellege és egyesülése a mennyei egyházzal: LG 48-51).

2 Vö. Paolo Molinari, „La storia del capitolo VII della costituzione dogmatica „Lumen gentium”: Indole escatologica della chiesa pellegrnante e sua unione con la chiesa celeste”, in AA. W. Miscellanea ín occasione del IV. centenario della Congregazione per le Cause dei Santi (1588-1988), Cittä del Vaticano 1988, 113-175.