Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Előszó
2 Előszó iránti hűtlenségét. Sőt az atya és gyermeke közötti kapcsolatot a családfő tekintélyének megsemmisítésén túlmenően azzal is ki lehetett és kellett küszöbölni, hogy a gyermekek nem ismerhetik meg vér szerinti apjukat, az apák nem ismerhetik vér szerinti gyermekeiket. A közösség, a haza mindenki atyja és anyja egy személyben, az atyák és leszármazottaik annál buzgóbban és érzelmileg kötődve szolgálhatják azokat, minél kevesebb egyéni kötődéssel rendelkeznek. Hz a falanszter-gondolkodás törvényi megfogalmazásra talált, ám a mesterségesen törmelékhalmazzá tett francia társadalom eme embertelen-emberellenes eszmék összes visszásságát oly gyorsan és hatalmas mennyiségben hozta felszínre, hogy a társadalom mérnökei a család iránti mérsékelt szeretetet engedélyezték, sőt a hazafias-forradalmi erények rangjára emelték. Miután a kereszténység a kinyilatkoztatás birtokában hiteles tanítással rendelkezik az emberről, a családról, a forradalom bajnokai számára elsőrendű feladatnak tűnt a kereszténység megsemmisítése. Még szerencse — gondolták -, hogy az Egyház a társadalomban láthatóvá teszi a kereszténységet, mert akkor az és az egyháziak megsemmisítésével magát a kereszténységet lehet megsemmisíteni. S ha egy-egy tájegység népessége ragaszkodott a régi eszmékhez, akkor a teljes lakosságot kell megsemmisíteni (lásd pl. Vendée) - adták parancsba. A francia forradalom történetének, eszméinek, eszméi túlélésének tanulmányozása sok haszonnal jár, ha a XXI. század eleji, a kereszténységgel és a Katolikus Egyházzal szembeni, eszmei állóháborúkra keresünk magyarázatot. Az idei év tavasza az állóháborúk mellett villámháborúkkal is bővelkedett. Ezért szükséges elgondolkodni a szabadság kihívásai és a divatos eszmeáramlatok fölött, ezért jó szemlélni a bevonulást Jeruzsálembe, amely időbeli, földi, történelmi volt, és megelőzi a végsőt. 2009-ben köszönti az Olvasót: A Szerkesztőség
