Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Puskás Attila: Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia című körlevelében
170 Puskás Attila nyér és bor fölötti szavaiba és gesztusaiba. Mindezt a küszöbön álló halálával szembesülve teszi. Az Eucharisztia alapításának szavaival és gesztusaival Jézus a szeretet végső aktusává, a mindvégig elmenő szeretet cselekedetévé és az emberiségnek a rossztól való végleges szabadításává alakítja a rá váró erőszakos és önmagában abszurd halált.2 Ahogy egész élete, úgy ily módon eucharisztizált halála is maradéktalan önátadássá lesz: az Atyát megdicsőítő és az embert a gonosz hatalmából megszabadító áldozattá. Itt, az utolsó vacsora termében a búcsúvacsorán dől el minden véglegesen Jézus szívében, itt jut tetőpontjára az üdvösség drámája, a következő órák történései, a vérrel verejtékezés, az elfő gatás, a szenvedések és a halál ennek az eldőlt drámának a végkifejlete. Krisztus megváltó műve, a húsvét titka minden századon át tovább hat a történelemben. A többi szentségben ez a folytonos hatékonyság csak egy- egy oldalról mutatkozik meg: mint újjászületés, a Szentlélek ajándékainak közlése, kiengesztelődés stb. Az Eucharisztia tartalma azonban maga a megváltás eseménye.3 Az enciklika megfogalmazása szerint az Eucharisztia egyszer s mindenkorra „koncentrátuma” a triduum paschale-nak (EE 5). Jézus rendelkezése szerint az Egyháznak azt kell tennie, amit Ő tett a búcsúvacsorán, hogy az Eucharisztiában a húsvéti misztériumnak ez a koncentrátuma, Jézus megváltó önátadása a történelemben az idők végezetéig velünk maradjon, mint életadó táplálék. A körlevél így fogalmaz: „A megváltó kereszt- áldozat annyira döntő jelentőségű az emberi nem üdvössége számára, hogy Jézus Krisztus csak azután hajtotta végre, és csak azután tért vissza az Atyához, hogy ránk hagyott egy eszközt, mely által úgy részesedhetünk az áldozatban, mintha bemutatásakor jelen lettünk volna” (EE 11). Az enciklika alapvetően a korábbi tanítóhivatali megnyilatkozásoknak, különösen is a Trentói és a II. Vatikáni Zsinaton kidolgozott szókészletével írja le az utolsó vacsorán elővételezett golgotái keresztáldozat és az Egyház eucharisztiaünneplése, a szentmiseáldozat közötti összefüggést. A következő kifejezésekkel találkozunk itt: szentségi módon megörökített áldozat, megörökítő áldozati megemlékezés, jelenvalóvá tétel, megemlékező ünneplés, megemlékező megmutatás (memorialis demonstratio), a megváltó áldozat aktualizálódása az időben (EE 12), szentségi megjelenítés, a történelmi időben megörökített keresztáldozat, mely üdvösségünk művét megvalósítja (opus nostrae re- demptionis exercetur), részesedés kimeríthetetlen gyümölcseiből (EE 11), a húsvéti misztérium örök megjelenítése, aktualizálása (EE 5). E kifejezések 2 Vö. XVI. Benedek, Sacramentum caritatis, nr. 10. 3 Vö. J. A. Jungmann, A szentmise, Eisenstadt 1977, 104.
