Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Puskás Attila: Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia című körlevelében
168 Puskás Attila risztia ünneplésének néhány szempontjáról; ez a téma terjedelmes szöveg- egységgé bővül és részletesen kidolgozott tanítássá válik XVI. Benedeknél. Hasonló kibontakozás figyelhető meg az Eucharisztiából fakadó élet, küldetés és szolgálat témakörében is a két dokumentum között (Eccl. de Euch. 20.p. - Sacr. Car. III. rész). A liturgia és a szolgálat szempontjának kidolgozásán túl az Eucharisztiáról szóló szoros értelemben vett dogmatikai tanítás tartalma is kiegészül annyiban, hogy XVI. Benedek apostoli buzdítása részletesen kifejti az Eucharisztiának a többi szentséggel való kapcsolatát és a szentségi üdvrendben elfoglalt központi szerepének mibenlétét. 2. AZ EUCHARISZTIA MINT A HIT MISZTÉRIUMA Az Eucharisztia titkát a katolikus teológia a Trentói Zsinat óta hagyományosan (lásd az újskolasztikus dogmatika kézikönyveket) három fő szempont és a következő sorrend szerint tárgyalta: Jézus valóságos jelenléte és imádá- sa az Oltáriszentségben, az utolsó vacsora és a szentmise áldozati jellege, és végül az Eucharisztia szentségi valósága (mint szakramentum). Az Eucharisztia vételéről, az áldozásról az Eucharisztia szentségi hatásai fejezet keretében szóltak és általában nem nagyon beszéltek külön az Eucharisztia-ünneplés lakoma jellegéről.1 Manapság gyakorta lehet találkozni olyan értelmezéssel, mely az utolsó vacsora és az Eucharisztia-ünneplés lakoma jellegéből indul ki és ennek a keretében tárgyal az Eucharisztia többi szempontjáról: megemlékezésről, valóságos jelenlétről, áldozatról, részesedésről stb. (Weber, Pascher, Th. Schneider, Előd I.). A pápai körlevél azonban nem követi sem az újskolasztikus, sem az újabb megközelítéseket, vagyis nem a valóságos jelenlét tárgyalásával, de nem is a lakoma jelcselekvéséből indítja gondolatmenetét. Az enciklika azoknak a teológusoknak a szemléletmódjához csatlakozik, akik első helyen az Eucharisztia áldozat-jellegével vetnek számot, s ezt követően reflektálnak a valóságos jelenlétre és a lakoma jellegre (Scheffczyk, Schmaus). Minden bizonnyal e megközelítésmód már önmagában is ellensúlyozni kívánja azokat a törekvéseket, melyek tagadják az Eucharisztia áldozatjellegét. A körlevél első helyen az utolsó vacsorának és az ott elrendelt egyházi eucharisztiaünneplésnek a keresztáldozattal való kapcsolatát fejti ki. A pápa így fogalmaz: Az Eucharisztia „alapításakor ugyanis nemcsak annyit mondott, hogy ’Ez az én testem’, ’Ez az én vérem’, hanem hozzátette: ’mely érte1 Vö. Schütz Antal, Dogmatika II, Budapest 1937, 446-530.
