Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Bolberitz Pál: A monoteizmus a nyugati filozófiában
158 Bolberitz Pál európai filozófiában. Kant, amikor a „tiszta ész” végső alapjait kutatja, akkor „egy” magasabbrendű lényeg létét posztulálja, és ilyen értelemben használja a monoteizmus fogalmát. A Kant utáni filozófiában már közismert e fogalom Európában, s a monoteizmust a „vallások ősformájának” tekintik, persze - a felvilágosodás szellemének megfelelően - nem mindig pozitív értelemben. így Goethe a monoteizmust leértékeli a politeizmussal szemben mondván, hogy a monoteizmus „elszegényítette” a költészetet, melynek gazdag ihletettséget szolgáltatott a politeizmus4. Schleiermacher „minden múlandó létező függőségét” hangsúlyozza - a monoteizmus összefüggésében - az egyetlen, a legfőbb és a végtelen léttől5. Fr. Schlegel úgy beszél a monoteizmusról, hogy az az igazi vallás legfőbb fogalma és alapja, de ugyanakkor azt is vallja, hogy a monoteizmus és politeizmus összeegyeztethetők egymással. Hegel - vallásfilozófiájában - a monoteizmust nem a politeizmussal, hanem a panteizmussal állítja dialektikus ellentétbe6, és a kereszténységet tartja a legtökéletesebb vallásnak, mert nézete szerint Jézus Krisztus vallása dialektikus egységbe fogja (a megtestesülés következtében) a monoteista és panteista vallásokat. Binzer és Krug XIX. századbeli enciklopédiájában a monoteizmus úgy szerepel, mint az ateizmus, politeizmus és panteizmus ellentéte. Schelling az Isten egységét és egyetlenségét tautológiának tekinti (hiszen Isten lényegileg egy), de ugyanakkor olyan legfőbb ideának (wahre Idee Gottes) is mondja, amiben a „képességek sokasága” létezik, s így egy folyvást létrejövő (werdenden Gott) „teogoniai folyamatnak” (theogonischen Process) is nevezi Istent.7 Schopenhauer a monoteizmust „lényegi intoleranciának” nevezi8, míg F. Nietzsche pozitíve értelmezi a monoteizmust, mondván hogy az az emberiség fejlődésének elengedhetetlen szakasza, ám ugyanakkor azt a csípős megjegyzést is megengedi magának, hogy a monoteizmus „unalmas teizmus” (Monotono-Theismus)9. Francia nyelvterületen a filozófiában A. Comte foglalkozott a monoteizmussal. Ő a „három-stádium” elméletébe helyezi a monoteizmus jelenségét. Szerinte a harmadik, ún. teológiai fejlődési szakaszban van a monoteizmus, ami átmenet a metafizikai stádiumba, aminek csúcsa természetesen az általa 4 Lásd in I. Kant: Kritik der reinen Vernunft, 612. 5 A. Carus: Ideen zur Geschichte der Menschheit, Nachgel. Werke, 6 (1809), 260. 6 Fr. Schlegel, Kritik A„ hg. E. Behler 11 (1958) 24-25. 7 Fr. W. J. Schelling: Philosophie der Mythologie (1854). Werke, hg. K. Fr. A. Schelling (1856-61) 12-21 ff. 8J. Royce: Art. Monotheism, in. Encyclop. of religion and ethics, 1930, (Edinburgh/New York), 817. 9 Fr. Nietzsche, Werke, hg. K. Schlechta (1954-56), 2, 135.
