Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Bolberitz Pál: A monoteizmus a nyugati filozófiában
Bolberitz Pál A monoteizmus a nyugati filozófiában A monoteizmus meghatározó szerepet töltött (és tölt) be a nyugati, európai filozófia történetében: akár úgy, mint Isten létének állítása, akár mint tagadása, akár mint Isten fogalmának megkerülése vagy helyettesítése. Ugyanis csak azt lehet állítani vagy tagadni, ami létezik, továbbá megkerülni, vagy helyettesíteni is azt lehet, amihez direkte vagy indirekte közünk van. A nyugati filozófiában - az ókori görög filozófiára gondolok - a kortársak ateistának tekintették azokat a filozófusokat, akik szemben a népi vallásosság különféle formáival, a politeizmussal ellentétben valamiféle ősi alapot, okot, transzcendens létezőt, „archét”, „logoszt” kerestek, vagy véltek feltételezni, akárminek nevezték is azt. Kétségtelen, hogy a nyugati filozófiának találkozása a kereszténységgel több fázisban - néha drámai összeütközésben - zajlott le. Amikor a kereszténység, mint új monoteista vallás (szemben a zsidó monoteizmussal) fellépett, különös, furcsa, sőt ellenséges jelenségnek tűnhetett sokak szemében a római birodalom területén. A zsidók többségükben elvetették a monoteizmusnak ezt a formáját, mert a keresztények Jézus Krisztusban a Messiás eljöttét hirdették. A pogányok nem tudtak mit kezdeni a kereszténységgel, mert ez az új vallás - ami nem volt bejegyezve (religio illicita) - nem fért bele az akkor divatos hellénista filozófiai irányzatok rendszerébe. Ám az államvallásként tételezett politeizmussal és császárkultusszal szemben a keresztény monoteizmus az üldözések sorozatát hárította magára. Mégis - missziós vallás lévén - a kereszténység találkozott a korabeli görög filozófiával és felfedezte annak hasznosítható elemeit. Különösen a platonizmus és új platonizmus fogalmai tűntek alkalmasnak arra, hogy bizonyos bölcseleti igazságokat felhasználva a görög filozófia fogalmai segítségével próbálják az ész számára érthetőbbé tenni a kereszténységet. A középkor derekáig erős hatással van a keresztény teológiára ez a görög és latin befolyás, ám a hispániai zsidó és arab filozófia Arisztotelész-fordításai új megvi-
