Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Vass Bálint: A lét fogalmának történeti megragadása Balthasar teológiájában
144 Vass Bálint Heidegger úgy vélte, hogy ez a felfogás a létet a létezők javára elfelejti (Seinsvergessenheity. Nem csoda, hogy emiatt annál is inkább hangsúlyozza a létnek közvetlen megnyilatkozását a létezőben. A „jelenség” (Phänomen) kifejezés ezen meghatározása gyökeres ellentétben áll a Kant által meghatározottnak, akinél nem az értelem alkalmazkodik a szemlélet tárgyához, hogy megismerésre jusson el, hanem a megismerés kizárólag az értelem (Verstand) működésének szigorú értelemben vett eredményévé válik, amennyiben az a tiszta ész apriori kategóriáit a szemlélet tárgyára alkalmazza. Még ha a heideggeri filozófiát a maga teljességében nem is vallja magáénak Balthasar, annak fenomenológiai megalapozását átveszi. Sőt ez elég alapot szolgáltat számára, hogy Heidegger filozófiáját az újkorban „egy lehetséges dicsőségfilozófia [Philosophie der Herrlichkeit] számára a leggyümölcsözőbb” 9 10-nek nevezze. Bár az esztétikai mozzanat jelentőségének kifejtésére Balthasar teológiájában csak a harmadik pontban kerül sor részletesebben, már most be kell mutatni, hogy miképpen alkalmazza Balthasar a fenomenológiai módszert a kinyilatkoztatásra. A Bibliában a „dicsőség” (Herrlichkeit) kifejezés, melyről Balthasar legjelentősebb művének, a trilógiának első részét is elnevezi, az Isten megjelenésének az ember számára közvetlen tapasztalattal érzékelhető tartományát jelöli. Ez a kinyilatkoztatás, bár érzékelhető, sosem meríti ki Istent, aki kinyilatkoztatja magát, ezért az emberi felfogóképességet egyúttal mindig meg is haladja. így a dicsőséget mindig jellemzi egy belső dialektika: az önmagát kinyilatkoztató Isten egyben mindig rejtett is marad. Az, hogy az emberi szó sosem képes az isteni belső élet titkait kimerítően magába zárni, azt vonja maga után, hogy a Biblia, mely ugyan Istennek teljes és véglegesen lezárt kinyilatkoztatását tartalmazza, azt mégis csak bizonyos töredékességben tudja visszaadni. Ez a töredékesség azonban, mely sokszor látszólagos ellentmondásokat mutat (irgalmasság - igazságosság, szeretet - harag, világosság - sötétség stb.), nem lehet ok arra, hogy a dialektika feloldása érdekében ezen aspektusok bármelyikét is elhagyjuk. Ebben az összefüggésben tehát a fenomenológia módszere arra tanít, hogy Isten megnyilatkozásait az azok közötti látszólagos ellentmondás és dialektika ellenére úgy kell elfogadni, ahogyan azok megmutatkoznak, és hogy a kinyilatkoztatás a maga teljességét csak ebben a dialektikában nyeri el. 9 Éppen ezért Heideggernél a valós különbség nem a lényeg és lét között áll fönn, ahogy Szent Tamásnál, hanem a lét és a létező között. 10 Herrlichkeit, Eine theologische Ästhetik IlUl, Im Raum der Metaphysik, Einsiedeln: Johannes Verlag, 1965., 786. (ezentúl: HII1/1)
