Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Ratzinger, Joseph - Török Csaba (ford.): Egyház és gazdaság - Felelősség a világgazdaság jövőjéért
138 Joseph Ratzinger erre azonban nem kerülhet sor egy kizárólag Egyházon belüli párbeszéd keretében. Csak akkor lesz ez a lépés hasznos, hogyha bevonjuk ebben a szembesítő folyamatba mindazokat, akik keresztények és felelős pozíciót töltenek be a gazdaság terén. Ezek az emberek sokszor - egy régi hagyományt követve - kizárólag a privát szférájukra tartozó kérdésekben tekintik magukat keresztényeknek, miközben közgazdászokként a gazdaság törvényeit követik. A modern korban szakadás állt be a szubjektív és az objektív világ között, és ennek okán úgy tűnik, mintha ez a két szféra nem érintkezhetne egymással. Mégis arra lenne szükség, hogy érintkezzenek egymással, de erre úgy kerüljön sor, hogy a kettő keveredés és szétválasztás nélkül találkozzon. A gazdaságtörténetben egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy a gazdasági rendszerek kialakulása és ezeknek a közjóval való kapcsolata egy sajátos erkölcsi magatartásból fakad, amely adott esetben csakis erőteljes vallási meggyőződés által bukkanhat fel és maradhat fenn.5 Ugyanígy magától értetődőnek tűnik, hogy egy ilyen jellegű magatartás bukása a piaci törvények hanyatlását is maga után vonja. Egy olyan gazdaságpolitika, amely nem csak a csoport jólétével vagy az egyes állam közjavával foglalkozik, hanem szeme előtt tartja a teljes emberi család közjavát is, magas fokú erkölcsi, azaz vallási erőből fakadó rendet követel meg. Napjainkban gyakorlatilag lehetetlennek tűnik, hogy csakis a gazdaság saját törvényeiből kiindulva elérjük a politikai akarat átalakítását. A számos humanitárius aggodalom ellenére is így van ez. Ez az átalakulás csupán akkor valósulhat meg, ha teljességgel új erkölcsi energiákat sikerül bevonni a folyamatba. Olyan erkölcs, amely úgy véli, hogy nem kell ismernie a gazdasági törvényeket, nem erkölcs, hanem moralizmus, vagyis a moralitás ellentéte. A valóság olyan ismerete, amely erkölcs nélkül akar cselekedni, félreismeri az ember valóságát, és ezért irreális. Napjainkban gazdasági téren magas fokú konkrétságra van szükség, de ugyanakkor magas fokú erkölcsiségre is, hogy a közgazdaságtan a valóságos célok szolgálatában álljon, és az ismeretei politikailag alkalmazhatóvá és társadalmilag fenntarthatóvá váljanak. Mindezzel nem akartam, nem is voltam képes választ adni a minket aggasztó kérdésekre; ehhez hiányoznak számomra a közgazdaságtani ismere5 Ld. Koslowski, P., Religion, Ökonomie, Ethik. Eine sozialtheoretische und ontologische Analyse ihres Zusammenhangs, in Die religiöse Dimension der Gesellschaft, Religion und ihre Theorien (szerk. Koslowski, P.), Tübingen 1985.
