Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Baslez, Marie-Françoise - Török Csaba (ford.): Pál és a rabszolgaság
Pál és a rabszolgaság 123 szolgaságot”6, ugyanakkor mégis a család részének tekintette őt7. A rabszolga szert tehetett egyfajta jogi és társadalmi elismerésre akár oly mértékben is, hogy a gazdasági élet független szereplőjévé vált. A gazdagok és a szegények közötti különbségtétel nem esett egybe a szabadok és a rabszolgák közötti különbségtétellel. Dönthetett valaki úgy, hogy a nyomor elől menekülve önkéntes rabszolgaságot vállal. Ugyanígy egy műhelyt vagy üzletet vezető rabszolga élete, aki gazdaságilag független volt, más volt, mint egy házi rabszolga élete. Mindkét létforma kivételesnek volt minősíthető, hogyha összehasonlítjuk őket a bányákban vagy a nagy mezőgazdasági telepeken dolgozó rabszolgatömegek kemény életkörülményeivel. Az úgynevezett „nyilvános” rabszolgák, akik a városok adminisztrációjában tevékenykedtek, vagy a császári ház rabszolgái ugyanígy egyfajta elitet képviseltek: Pál nem csak ismer ilyen embereket, hanem a rómaiakhoz írt levele végén még köszönti is őket: üdvözli „Nárcisszus háza népét”, aki Claudius császár udvarához tartozó felszabadított rabszolga volt, és ugyancsak köszönti „Arisztobulosz háza népét”, aki kétségkívül a heródesi dinasztia hercege volt8. Nem lehet számon kérni Pálon, sem a többi keresztény gondolkodón, hogy miért nem vették górcső alá az emberi lét kizsákmányolásán alapuló gazdasági rendszert, vagy a rabszolgatartó államot - ezek a fogalmak teljességgel idegenek a szövegkörnyezettől és anakronisztikusak az adott korban. A család keretében élő rabszolga az, aki érdekli Pált, akárcsak Pétert is. Kétségkívül az az oka ennek a magatartásnak, hogy a megtérésekre leggyakrabban a családi ház keretei között került sor, főként a családfő, sokkal kisebb mértékben a vele igen szolidáris háznép kezdeményezésére9, vagy a sokkal jelentősebb házakban egy sajátos csoportjelenség folytán, mint a császári felszabadított rabszolga, Nárcisszus esetében. Mindezt megerősítik mindazon kutatások, amelyek a korabeli vallási közösségekre terjednek ki. Pál konkrét esetében magától értetődő, hogy a család, vagy pontosabban a „háznép” - amely minden esetben a termelési közösségből és egységből élő 6 Pol 1,1254a 14-18 és 30-32; b 26-27 és 28-34. 7 Pol I, 1253b 1—18, ezen a helyen Arisztotelész a család vagy a „háznép” (oikosz) működését a gazda és a rabszolga, a férj és a feleség, az atya és a gyermekek közötti viszonyra alapozza. Mindezek a kategóriák újra feltűnnek a páli levelekben. 8 Róm 16,10.11. 9 A prototípust Lídia alakja jelenti (ApCsel 16,15), aki „egész háznépével együtt” (oikosz) fogadta a keresztséget. Ld. még ApCsel 18,8 (Crispus háznépének megtérése Korinthoszban), vagy 10,10 (egy százados kötődése a zsidósághoz, amelyet osztott egész háznépe). Maga Pál is kijelenti, hogy Korinthoszban megkeresztelte „Sztefanász háznépét” (lKor 1,16 és 16,15), és megemlíti a „Klóé hozzátartozóinak” látogatását, akik azért jöttek Pálhoz, hogy beszámoljanak neki a ko- rinthoszi közösség helyzetéről (lKorl,ll)-ők egy megtért asszony rabszolgái.
