Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Előszó

Előszó

A

z én országom nem e világból való” - felelte Jézus Krisztus az őt kérdező Pilátusnak. Mennybemenetelekor azonban itt hagyta apostolait ebben a világban, hogy elmenjenek, tanítsák és kereszteljék meg az embereket, a népeket.

Jöjjön el a te Országod” - adta Jézus apostolainak ajkára a kérést, amit két évezred óta töretlenül ismételnek a keresztények, nemzedékről nemzedékre tovább örökítve a Miatyánk legboldogságosabb, legreményteljesebb kérését, miközben a hívő emberek a jelen világban teljesítik Isten és a felebarát felé állapotbeli kötelességeiket.

Az új évezred elején ezért jó egyszerre olvasni Isten Országáról és a mai világ gondjairól, bajairól. Ez utóbbiak kapcsán a gazdasági válság és ennek következményei foglalkoztatnak sokakat, hiszen az erkölcsi alapokat-elveket megtagadó liberális kapitalizmustól várták mindazt, amit az államkapitalizmusnak álcázott totalitárius rendszer megtagadott tőlük. Sokak csalódása mérhetetlen.

Az Egyház társadalmi tanítását 1891-től hangoztatja: az erkölcsi elvek semmibe vevése gazdasági téren sem lehetséges, különben eluralkodik a káosz. Tavaly ősz óta a globalizált világ azt alaposan megszenvedi, az alagút végét né- hányan látni vélik, de a virtuális pénzpiac kárvallottjai nem.

A sajtót bejárta az az Afganisztánban készült fénykép, amelyen 8-10 éves afgán fiúcska poroszkál közömbösen a kihalt falu utcáján, körülötte a „békemisszió” nyolc, állig fölfegyverkezett katonája, négyen a gyerekre szegezik géppisztolyukat, mintha az ártatlan vérének kioltása a megteremtendő béke és a meghonosítandó demokrácia előfeltétele volna. Más országokat is lehetne idézni a mai világból, ahol a büntetlenül megölt polgári lakosság „oldal- lagos veszteség” a katonai parancsnokok szerint, amivel törődni sem érdé-