Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Puskás Attila: Laudáció Anton Ziegenaus tiszteletére
82 Puskás Attila Anton Ziegenaus professzor teológiai hitvallását jól tükrözi a 70. születésnapjára tiszteletére elkészült ünnepi kötet címe: Donum Veritatis. Teológia az Egyház szolgálatában. A szerző magyarul eddig megjelent két munkájának, mariológiájának és eszkatológiájának olvasása közben az a benyomásunk támad, itt olyan teológus beszél, aki Isten felismert igazságával akarja megajándékozni az olvasót, és így kívánja építeni az Egyházat. Olyan igazságról van szó, melyet Ziegenaus professzor a Szentírás és a Tradíció szakszerű és elmélyült elemzéséből fejt ki. Bibliaértelmezése rendkívül kiegyensúlyozott, tartózkodik mind a szövegek túlerőltetésétől, mind a történeti-kritikai módszer alkalmazásának lehetséges egyoldalúságaitól. A teológiai érvelés szempontjából súlytalannak tartja a külsődleges analógiákon alapuló, túlzó, allegorizáló egzegézist, de arra is rámutat, hogy a szentírási szövegek által használt tipologikus értelmezés, valamint a bennük felfedezhető intertextu- alitás megalapozza a szövegek teljesebb jelentését és előkészíti dogmatikai olvasatát. Műveiben nagy gondot fordít a bibliai szövegek hagyománybeli értelmezésének feltárására, valamint a liturgia imádságaiban visszhangot kiváltó hatásuk bemutatására. Noha rendkívül bőségesen mutatja be a tradíció kincseit, mégsem veszik el a részletekben. Világosan körvonalazza a hagyomány fő vonulatait, ezek egymáshoz való viszonyát, a hitértelmezés konstans valamint változékony elemeit. A Szentírás és a Tradíció gondos hermeneuti- kájával felmutatott hitigazság kritikus mércéül szolgál számára a különféle teológiai elméletek és hipotézisek mérlegeléséhez. Szisztematikus reflexiójának nagy értéke, hogy nem csupán ismerteti egy kérdés különböző és egymással vitatkozó teológiai megközelítéseit, hanem feltárja azok sokszor rejtett előfeltevéseit és megmutatja végső következményeiket is. Ennek jegyében utasítja el eszkatológiájában többek között a „halálban való feltámadás”, vagy a halál utáni teljes időtlenség hipotézisét. Nagy figyelmet fordít arra, hogy a Szentírásból és a Tradícióból táplálkozó egyházi hit teljességét a teológiai elméletek ne csorbítsák, és ne szűkítsék le egy-egy mégoly legitim szempontra se. Eszkatológiájának már a címe is jól jelzi ezt az irányultságot: „A teremtés jövője Istenben”. Teológiai program meghirdetése ez az egyoldalúan antropocentrikus és egzisztencialista eszkatológia beszűkültségével szemben. Műveiben Ziegenaus professzor az Egyház teljes tanítását mutatja be világos egyértelműséggel, de gondolkodása nem marad belterjes. Viszonylag nagy teret szán az ökumenikus szempontnak: elemzi a katolikus, ortodox és protestáns teológiai álláspontok között fennálló különbségek okait és vázolja a párbeszéd nehézségeit a lehetséges megoldási irányokkal együtt. Dogmatikájának értékes sajátossága az is, hogy érzékeny az egyházi életben illetve a lelkipásztori munka során felmerülő aktuális kérdésekre.
