Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Figura, Michael - Szax László (ford.): Nyugtalan a mi szívünk, amíg benned megnyugvásra nem lel - Az ágostoni "cor inquietum" hatása Henri de Lubacnál
Michael Figura Nyugtalan a mi szívünk, amíg benned megnyugvásra nem lel Az ágostoni „cor inquietum” hatása Henri de Lubacnál Joseph Ratzinger, akit másnap a Bíborosi Kollégium pápává választott, 2005. április 18-án tartott szentmiséjének prédikációjában egy olyan témát vázolt fel, amelyet jelen kiadványunkban feldolgozni szükséges. János evangéliumából emelt ki egy mondatot: „... én választottalak titeket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jnl5, 16) A következőt fűzte hozzá: „Egyfajta szent nyugtalanság kell hogy eltöltsön bennünket: nyugtalanság abban, hogy mindenkihez eljuttassuk a hit ajándékát és Krisztus barátságát.” A pápa ezen szent nyugtalanságról szóló kijelentéséből kiindulva megvizsgáljuk, hogy találunk-e ehhez valamiféle megfelelést Henri de Lubac magyarázatában az ember istenlátásra való természetes igényéről. 1. MEGEGYEZIK-E A SZÍV NYUGTALANSÁGA A TERMÉSZETES IGÉNNYEL? Henri de Lubacnak (1896-1991), habár kifejezetten nem foglalkozott a XVI. Benedek pápa által említett „szent nyugtalansággal”, mégis vannak olyan művei, amelyekben kapcsolatot találunk az ágostoni cor inquietummal (mindenek előtt a Sumaturelben [1946.] és a Le Mystere du Sumaturelben [1965.]). Mindkét könyv a természet és a kegyelem egymáshoz való viszonyának problematikáját boncolgatja, hiszen nem másról van itt szó, mint az ember eredeti, az eredendő bűn által meg nem rontott kapcsolatáról, amely az Istenre irányul és az ember lényében megalapozott. A természet és a természetfeletti kegyelem kapcsolatát de Lubac Aquinói Szent Tamási desiderium naturale vísionis Dei fogalmában találja meg. Ugyanakkor a tomizmus legvitatottabb tanításai közé tartozik az istenlátás iránti természetes vágy.
