Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Gerl-Falkovitz, Hanna-Barbara - Szax László (ford.): "A sötétségben elrejtve" - Edith Stein misztikus elmélete A Kereszt tudománya című művében (1942)
64 Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz és akadályokat állít magának. Célja szempontjából saját útjának elvesztése jelenti a helyes útra lépést.” Az egész teljességében a valóság által feloldódnak a lélek maga-alkotta, értelem-határolta istenképei. A lélek, mely saját jeleit felülmúlja - ebben olvasandó a misztika. Végül a leginkább felfoghatatlan: a „színtiszta teljesség” útja, a via crucis maga. „Ez a tiszta szellemi kereszt, a mezítelen szegénység Krisztus szellemében.” János itt a „megsemmisülés (annihilatio)” szót használja. Stein szárazon és nem túl patetikusan így kommentálja: „Kiszolgáltathatja magát a keresztre feszítéshez, de önmagát nem feszítheti keresztre. Ezért szükséges, hogy amit az aktív éjszaka megkezdett, azt a passzív éjszaka teljesítse be, vagyis Isten maga.” Ez miden értelemben a végpont: az isten-kapcsolat megsemmisítése Isten által. Mindazonáltal nem egyszerűen Isten „démoni ké- nye-kedve” szerint. Keresztes János ebben a megsemmisítésben inkább a már „régen megsemmisültség” igazságát látja, mégpedig az ember által már régen szétvert kapcsolat felszínre kerülését. Isten szolgája alapvetően az ember semmi-voltát vállalja fel. Edith Stein és Keresztes János is úgy vélik: a misztika egy lehetősége, hogy mások milyen mértékben engedik véghez- menni magukon a semmi-valóság és bűn eme megnyilatkozását. b) A paradoxon ereje Ezen a már alig elviselhető ponton megindul egy másik folyamat. Sok misztikus ezt a törekvést a paradoxonnak szentelte, a tapasztalat és az elmélet képzés egy válfajának, amely létét nem az intellektusnak, hanem a valóság „nem megszelídíthető” erejének köszönheti. A Kereszt tudományát is áthatja a paradoxon struktúrája. „Isten és a teremtmények között nincs hasonlósági kapcsolat vagy lényegi hasonlóság. A távolság az Ő isteni létezése és teremtményeinek létezése között végtelen”. Ez a radikalizmus zsidó-keresztény gyökerű, János szinte szó szerint veszi át Nicolaus Cusanustól (vagy közös forrásuktól az Aeropa- gitától). A „természetes” Istennel való feloldhatatlan kapcsolatnélkülisége miatt futnak zátonyra a vallásos törekvések. Közeljutni az igazsághoz éppen annyit tesz, mint teret adni ezen kudarcok igazságának. „Ezért kell Istenhez eljutni; sokkal inkább törekedni..., nem megérteni, inkább a megértést keresni;. .. inkább megvakulni és a sötétben keresni..., mint szemünket megnyitni”. Csak ekkor fogja Isten önmagából áthidalni a mérhetetlen távolságot, megvakítva a belső észlelést „a sötétség ragyogásával”.
