Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Gruber László: A reprezentáció (képviselet) - teológia II. János Pál papság-teológiájában
A reprezentáció (képviselet) - teológia II. János Pál papság-teológiájában 55 hagyományból12 ugyancsak átveszi ezt a tanítást. Ugyanakkor fontos kiemelnünk, hogy a papszentelés során az illető felszentelt személyben végbemenő Krisztushoz való különleges hasonulás (konfiguráció), ontológiai változás alatt semmiképpen sem egyfajta Krisztussal való kvázi-misztikus azonosulást kell értenünk, amint azt a múltban a 'sacerdos - alter Christus’ kifejezés helytelen értelmezésének sugallatára nem mindig sikerült elkerülni13. A papszentelés által kapott papi hivatal önmagán túlra, Krisztus megváltói művére utaló valóság, s éppen mivel pusztán ’csak’ jel, amely a jelzett dologtól különbözik, képes a papi hivatal Krisztus jelszerű képviseletére; tehát a jel és a jelzett valóság, a képviselő és a képviselt közötti különbözőségről és nem azonosságról van szó sokkal inkább, amely minden képviselet lényegi sajátossága14. A papi hivatal alapgesztusa nem más mint a Keresztelő János-i „Nem én vagyok” (Jn 1, 20) kijelentés, vagyis a pap mint vicarius Christi szavával és cselekedetével a tőle különböző Krisztusra mutat rá. Pon12 Vö. Concilium (Ohcum. XIX) Tridentinum, Sessio XXIII, 15. Iul. 1563: Doctrina et canones de sacramento ordinis, DS 1767; vő. Concilium (Oecum. XXI)Vaticanum II, LG 21; 28; PO 2. - Az egyházi hagyományban a papszentelés által adott képesítésre utaló szentségi jegy, a character in- delebilis azért kitörölhetetlen, mert Krisztus megszeghetetlen ígéretén és visszavonhatatlan akaratán alapszik, hogy a felszentelt papok szolgálata révén közvetítse tovább saját megváltói művét. A szentségi jegy nem a pap számára őt megillető elsőbbséget jelent a közösség fölött, hanem elsődlegesen teljes függetlenséget hoz létre hivatali feladatait illetően az ő Isten előtti személyes helyzetétől. Az egyházi hivatal viselője számára azonban a szentelésben kapott character mégis alázatra intő jel, amely állandóan emlékezteti arra, hogy neki nincs hatalma arra, hogy semmissé tegye Krisztus művét és Egyházának létezését, sőt, mindenekelőtt a szentelésben kapott papi jelleg teszi lehetővé azt, hogy az egyházi hivatalt elbizakodottság, de egyszersmind aggodalom és félelem nélkül lehessen felvenni. A papszentelés, vagyis a Krisztus általi képesítés adja meg azt a szent jelleget, ami a papi működéshez szükséges. így tekintve a papi hivatal Krisztusból kiindulva szent, objektív jellegű megszentelődés, amely a rá tartozó, vele kapcsolatos hivatalos szentségi cselekményekben a személyes életszentségtől függetlenül is Krisztust képviseli. Vö. Greshake, G., Priester sein, 282-283. 13 Vö. Greshake, G., Priester sein, 102. Egyébiránt XII. Piusz megfogalmazásából is világos a felszentelt pap és Krisztus személye közötti különbség, az ordo általi, Krisztus személyében való cselekvési képesség ellenére: „Contra haec in memóriám revocandum esse durímus, sacerdotem nem- pe idcirco tantum populi vices agere, quia personam gérit Domini nostri Iesu Christi, quatenus membro- rum omnium Caput est, pro iisdemque semet ipsum ojjert, ideoque ad altare accedere ut ministrum Christi, Christo inferiorem, superiorem autem populo". Pius XII, Litt, encycl. Mediator Dei, 20 Nov. 1947, in AAS 39 (1947), 552; DS 3851. - All. Vatikáni Zsinat során is élénk viták tárgyátképezte a hagyományos 'sacerdos - alter Christus' megfogalmazás értelmezésének megvitatása; a Zsinat tudatosan kerülte ezt a félreérthető megfogalmazást, s helyette az ín persona Christi kifejzést használja. Vö. Cordes, P. J., „Sacerdos alter Christus”?, 39-43; vö. Legrand, H., Das Amt in der Ortskirche, in Neue Summe Theologie, hrsg. von Eicher, P., Herder, Freiburg im Breisgau 1989, Band 3, 119. 159; vö. Hünermann, P., Theologischer Kommentar zum Dekret über den Dienst und das Leben der Presbyter 'Presbyterorum ordinis’, 4, in Uő., P., Herders theologischer Kommentar zum Zweiten Vatikanischen Konzil, Herder, Freiburg-Basel-Wien 2005, 349. 544. 14 Vö. Greshake, G., Priester sein, 103.