Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Braunsteiner, Gloria: A megélt hit kifejeződése a liturgiában. Joseph Ratzinger liturgikus teológiája
44 Gloria Braunsteiner A liturgia az egész Egyház szent cselekménye, azzal a fölhatalmazással, amit csak egységben és teljességben gyakorolhat.13 Lényegileg pedig a Fiú szolgálatán alapszik: ő hozza létre mindig újra ilyen módon Isten népét azáltal, hogy beágyazza, belevonja az Istennel való közösségbe. Tehát a Katekizmus (1069. sz.) idézi a liturgikus konstitúciót, amely szerint minden liturgikus ünnepség Krisztus, a pap és Krisztus Testének a műve, és így Isten népe résztvevője Isten művének.14 * Az Egyház nem önmagából eredőleg szubjektuma a liturgiának, hanem azért, mert Krisztus felé halad (vö. LG l).13 A liturgiában mindig a krisztológia elsődlegességét kell látnunk és Isten művét, különben lényegét veszíti, ha a szereposztás keresésében merülünk ki, és elhomályosodik előttünk a trinitárius perspektíva is. Isten népe több, mint csak önerőből összegyűlt társadalmi valóság - a Szentlélek egyesíti és alkotja az Egyházat minden liturgián: a földit és a mennyeit, a Főt és a Testet. Pierre M. Gy francia domonkos tanulmányban válaszol Ratzinger „A liturgia szelleme” című könyvére16. Megállapítja, hogy a kardinális a liturgia reformját kívánja. Ebben ellentmondást észlel, mivel ennek ellenére a zsinat konstitúciójából állítólag tulajdonképpen csak a tevőleges részvételt firtatja, mégpedig mint a hívők „veszélyes önmutogatását, önmegvalósítását”. A kardinális szerinte nem beszél arról, mennyire méltatja ezt az elvet a liturgikus konstitúció, valamint annak a lelki jelentőségét, hogy a hívők a pappal együtt mutatják be az áldozatot (SC 48).17 Gy úgy látja Ratzinger szavaiból, hogy a SC 48. pontjában, valamint a Misekönyv bevezetőjében található gondolatot figyelmen kívül hagyja, (nevezetesen: a hívők tanulják meg érteni a titkot a rítus és az imák által, hogy tudatosan, hittel és tevékenyen együtt ünnepelhessenek ... és megtanulják az áldozatot nemcsak a pap keze által meghozni, hanem saját magukat is áldozatul adni (SC 48). Ebben Gy az önmegvalósítás veszélyét nem érzi, ellenkezőleg. Ratzinger lelkiségét zsinat előttinek nevezi, mert például megengedi a csöndesen mondott kánont, amint azt fiatal korában megélte.18 13 Vö. J. Ratzinger: Eucharistie-Mitte der Kirche. München 1978, 31. A Sacramentum Carita- tis 38. pontjában arra figyelmezteti a papokat, hogy az ars celebrandi a participatio actuosa legjobb módja. Az 54. pontban az inkulturációt is a tevőleges részvétel szolgálatába helyezi. 14 Vö. Ein neues Lied 170-171. 13 Vö.J. Ratzinger: Theologische Prinzipienlehre Donauwörth 2005,136-139. P.-M. Gy: Ist „Der Geist der Liturgie” Kardinal Ratzingers dem Konzil treu?, in: Liturgisches Jahrbuch 52 (2002) 59-65. 17 Vö. ugyanott 59. 18 Vö. ugyanott 63.
