Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Braunsteiner, Gloria: A megélt hit kifejeződése a liturgiában. Joseph Ratzinger liturgikus teológiája
42 Gloria Braunsteiner Ebből adódóan érthető, hogy Ratzinger munkásságát áthatja a litugikus lelkűiét. Hiszen személyesen megélte a liturgikus megújulási mozgalom élő áramát már a 11. Vatikáni Zsinat előtt (különösen R. Guardini, J. A. Jung- mann, L. Bouyer, P. Parsch és mások mellett); és mint a kölni Frings kardinális tanácsadója, a zsinat aktív résztvevője és atyáinak egyike, részese volt a zsinat első dokumentuma - a liturgikus konstitúció, a Sacrosanctum concilium - létrejöttének.8 A liturgiáról szóló könyvében, melynek címe követi R. Guardini könyvét a liturgiáról (Vom Geist der Liturgie 1918), alapvető kérdéssel kezdi elmélkedését: mi is a liturgia tulajdonképpen? A játékteóriából kiindulva Ratzinger a liturgiát a játékhoz hasonlítja: a játék bevezeti az embert egy más világba, ahol a lét a legfontosabb, szabadon minden kényszertől. Viszont nem mindegy, mit játszunk. (Leginkább a sport terén figyelhető meg, hogy az ember a játékból is teljesítményt tud kreálni és így elrontja új rekordok kitűzésével.) A liturgia a kiteljesedés célja felé halad, vezeti az embert, és ezen az úton segít begyakorolni az önzetlen odaadást, ezáltal már elővételezi az eszkatológikus állapotot. E tanulmányában Ratzinger rávezeti az olvasót arra a döntő ismeretre, hogy a liturgia kultusza nem emberi találmány, csak Isten mondhatja meg népének Mózes által, hogyan kívánja az emberek iránta kimutatott tiszteletét. Ennek engedelmeskedvén, ha az ember Istent teszi meg életének legmagasabb értékévé, akkor a jog, a rend és az erkölcs is egyensúlyban lesz - egyébként mindig újra rabszolgaságra adja magát az élet legkülönbözőbb síkjain. Ettől akaija megmenteni Isten a népét (akár fogságban és idegenben van, akár nem), az Ő egyedüli imádása által: akkor lesz az ember az Ígéret földjén, és nemcsak külsőségesen. A kultusz nem csinálható meg emberi kitalálás eredményeként. Mózes felismerte: „Még nem tudjuk, hogyan szolgálhatunk az Úrnak” (Ex 10,26). Ez az ismeret megmenthet attól, hogy önmagunkat keressük a liturgiában Isten helyett, és banális módon önmagunk tetszését elégítsük ki az ünneplésben.9 Vö. J. Ratzinger: Die erste Sitzungsperiode des Zwäten Vatikanischen Konzils. Hin Rückblick. Köln 1963, 29. 9 Vö. Der Geist der Liturgie 11-19.
