Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 3-4. szám - Hit és gondviselés - Jaczkó Sándor: Nagy Szent Leó pápasága levelezése és beszédei tükrében

172 Jaczkó Sándor Összegzés Nagy Szent Leó pápa nagyszerű teológiai és lelkipásztori adottságokkal ren­delkezett. Féltő pásztorként és ragyogó diplomataként két alkalommal is megvédte a rábízottak életét. Másfél évezred távlata megmutatja erőfeszíté­seinek maradandóságát, mivel az utókor Nagyként és Szentként tiszteli. Az „unitas Ecclesiae,” pápaságának képzeletbeli mottója pedig azóta is az Egy­ház egyik alapvető szándéka. „A pápa, mint Péter utóda, akinek az Egyházban egyedülálló a szerepe, különlegesen fontosnak tartotta felelősségét, mert Jézus csak egy apostolra bízta mindazt, amit minden apostollal közölt,” ahogy Leó pápa hirdette egy prédikációjában (83,2) Szent Péter és Pál ünnepén. A főpásztor figyelme­sen, határozottan és világosan gyakorolni tudta ezt a feladatát levelein és kö­vetein keresztül, Nyugaton és Keleten különböző körülmények között. Ezáltal megmutatta, hogy a római primátus gyakorlása mennyire szükséges - csakúgy, mint ma - ahhoz, hogy hatékonyan szolgálja a szeretetközössé- get, Krisztus egyetlen Egyházának jellemzőjét.”46 Péter utódjaként teológiai gondolkodása egyre jobban a főapostol személye körül forgott. Életében, sőt halálában is a lehető legközelebb akart kerülni hozzá, és általa Krisztushoz. A pápa erőfeszítésének köszönhetően a kaotikus körülmények ellenére is egy­re jobban körvonalazódni kezdett az Egyház egyetemes, katolikus jellege. 46 XVI. Benedek, Katekézis Szent Leóról, Róma 2008. március 6. lásd: benedict xvi/audiences/2008/documents/hf ben-xvi aud 20080305 en.html

Next

/
Oldalképek
Tartalom