Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 3-4. szám - Hit és gondviselés - Jaczkó Sándor: Nagy Szent Leó pápasága levelezése és beszédei tükrében

172

Jaczkó Sándor

Összegzés

Nagy Szent Leó pápa nagyszerű teológiai és lelkipásztori adottságokkal rendelkezett. Féltő pásztorként és ragyogó diplomataként két alkalommal is megvédte a rábízottak életét. Másfél évezred távlata megmutatja erőfeszítéseinek maradandóságát, mivel az utókor Nagyként és Szentként tiszteli. Az „unitas Ecclesiae,” pápaságának képzeletbeli mottója pedig azóta is az Egyház egyik alapvető szándéka.

„A pápa, mint Péter utóda, akinek az Egyházban egyedülálló a szerepe, különlegesen fontosnak tartotta felelősségét, mert Jézus csak egy apostolra bízta mindazt, amit minden apostollal közölt,” ahogy Leó pápa hirdette egy prédikációjában (83,2) Szent Péter és Pál ünnepén. A főpásztor figyelmesen, határozottan és világosan gyakorolni tudta ezt a feladatát levelein és követein keresztül, Nyugaton és Keleten különböző körülmények között. Ezáltal megmutatta, hogy a római primátus gyakorlása mennyire szükséges - csakúgy, mint ma - ahhoz, hogy hatékonyan szolgálja a szeretetközössé- get, Krisztus egyetlen Egyházának jellemzőjét.”46 Péter utódjaként teológiai gondolkodása egyre jobban a főapostol személye körül forgott. Életében, sőt halálában is a lehető legközelebb akart kerülni hozzá, és általa Krisztushoz. A pápa erőfeszítésének köszönhetően a kaotikus körülmények ellenére is egyre jobban körvonalazódni kezdett az Egyház egyetemes, katolikus jellege.

46

XVI. Benedek, Katekézis Szent Leóról, Róma 2008. március 6. lásd: benedict xvi/audiences/2008/documents/hf ben-xvi aud 20080305 en.html