Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): A szeretet ajándéka
A szeretet ajándéka 13 Könnyen ki lehetne mutatni, hogy a kereszténység tiszteletben tartja ezt az antropológiai változatlant. Isten megtestesülése az emberben Krisztus vonásai alatt lehetővé teszi, hogy a logos, az abszolút ész és láthatatlan igazság magát láthatóvá tegye az embertestben, hús-vér emberben. Amint azt Stéphane Breton antropológus mondta: „A egyetlen lényegi-szubsztanciális test, amit Európa ismer, az Krisztus teste. Benne a lét és a reprezentáció, a modell és a képmás egybevegyül. Az emberi test ezzel ellentétben soha nem esik egybe modelljével. Egy adekvát létre törekvő képmás módjára szünet nélkül létezése meghódításán munkálkodik.”1 Az ember csak akkor tesz szert teste igazi létezésére, ha megkísérli Krisztus utánzását. Ezt a tényt nem elbeszélni nehéz, hanem fölfedezni annak jelentését. Szeretném bemutatni, hogy az Eucharisztia a legkiválóbb példája a keresztény állításnak, miszerint az ember a testét mástól kapja. Másképpen fogalmazva, az Eucharisztia emberi egzisztenciánk legszükségesebb alapeleme. Mivel filozófus és középkorász vagyok, filozófiai fogalomból indulok ki és az Eucharisztiára kérdezek rá, ahogy az Szent Tamás műveiben található. Mit jelent valamit-valakit reprezentálni? Az Eucharisztia milyen értelemben reprezentáció? Innen származnak a kérdéseim: 1. A reprezentáció képi valóság vagy emlékezet? 2. Krisztus igazi misztikus teste az Egyház vagy az Eucharisztia? 3. Az Eucharisztia számunkra mennyire egy másik test ajándéka a szeretet révén? A REPREZENTÁCIÓ KÉPMÁS VAGY EMLÉKEZET? Maga Szent Ágoston alkalmazza a reprezentáció fogalmát az Eucharisztiára a húsvéti ünneplés kapcsán: „Azért, hogy mi ne felejtsünk el egy eseményt, ami egyszer (semel) történt meg, emlékezetünkben minden évben elérkezik- megtörténik, valahányszor (quoties) a húsvétot ünnepeljük. Vajon Krisztus annyiszor (toties) megöletett? Az évfordulókor történő visszaidézés azt reprezentálja, ami egykor megtörtént és megindít bennünket, mintha az Urat látnánk a kereszten.”2 Ágoston számára a reprezentáció esemény, ami bekövetkezik „az emlékezetünkben” (in memória nostra), belső érzelmi tett, ami a „mint ha” (tamquam) módon Krisztus áldozatát szemlélteti a húsvét megünneplésén keresztül. A rítus reprezentál, mert minden évben fölidézi az em1 Stéphane Breton (dir., Qu’est-ce qu’un corps? Carnet d’exposition du musée du quai Branly, Paris, 2007, p.8.) 2 Augustin, Enarrationes in Psalmos, 21,1 (PL 36,170)
